ARTEMIA SALINA

Közismert nevén „sórák” vagy „sóféreg”. Az Anostraca osztályba tartozó levéllábú (Phyllopoda) rákok nemzettségébe tartozik.

Elterjedése: Szinte az egész világon megtalálható, foleg sósvizu tavakban, vagy nagyobb só-koncentrációjú belvizekben, pocsolyákban. Legfõbb elofõrdulási területe azonban az Egyesült Államok-ban található Nagy-Sóstó. Tengerek vizében nem él, feltehetõen annak só-koncentrációja, valamint egyéb - a sórák szaporodásához szükséges – ásványianyag koncentrációk kedvezõtlen alakulása miatt.

Leírása:

A kifejlett egyedek kb 13-16 mm nagyságúra nõnek meg. Testük szelvényezett, általában annyi szelvényre oszlik, amennyi mm nagyságúak. Fejrészük rövid, a testük teljes nagyságának kb. 8 %-a. A szelvényeiken találhatóak - a nemzettség nevébõl is származó – levélláb-párok, amelyek a mozgást és a táplálkozást segítik elõ, valamint itt találhatóak a kopoltyúk is. Színük roppant változó, de a domináns színforma a halványpiros. A színük alakulása nagymértékben függ a só koncentrációjától (általában nagyobb só-koncentrációval élénkebb szín párosul), valamint a víz ásványianyag tartalmától és attól is, hogy a peték milyen hosszú ideig voltak száraz környezetben. A hímek az életben csak ritkán fordulnak elõ (lsd. késõbb a szaporodásnál), és kifejlett kori színüket nézve nagyon változatosak. Olyan telepeken, ahol kifejezetten a sóráktenyésztéssel foglalkoznak, a hím egyedek elsõsorban csak vérfrissítés céljára szolgálnak.

Szaporodásuk:

Szinte kizárólag szûznemzéssel (parthenogenezis) szaporodnak. Ez annak tudható be, hogy a hímek nagyon ritkán fordulnak elõ természetes körülmények között. A szûznemzés a szaporodás egyik olyan formája, ahol a nõstény egyed, hím hiányában is képes termékeny petéket rakni, és abból életképes egyedeket szaporítani. Ezen petéket a nõstény nagy számban rakja. Ennek eredménye, hogy kedvezõ vízkémiai feltételek és hõmérsékleti viszonyok mellett, tömegekben fordulhatnak elõ adott élõhelyen belül. A peték vastag és kemény burokkal ellátottak. Ennek jelentõsége abban rejlik, hogy kedvezõtlen viszonyok közé kerülve (huzamosabb szárazság, esetenként fagy) akár 10 évig is életképesek tudnak maradni. Sõt némely földrajzi területen élõ sórákok csak akkor tudnak petéjükbõl kikelni, ha meghatározott ideig szárazságnak vannak kitéve. Ezen tulajdonságuknak köszönhetik nagymértékû túlélésüket és elterjedésüket. Az állatok petéit élõhelyeik pocsolyáinak sarával vándormadarak, a víz kiszáradása után pedig a belõle fölkavart porral a szél szállíthatja. Így elmondhatjuk róluk, hogy kozmopoliták, vagy legalábbis igen nagy elterjedési körrel bírnak.

Artemia salina azaz sórák peték kiszáradt, konzerválódott állapotban

Akváriumi felhasználásuk:

Köztudott dolog, hogy a sórák az egyik legkiválóbb ivadéknevelõ élõeleség. Azonban beszerzése nem mindig zökkenõmentes, mert vagy nem lehet kapni, vagy ha hozzá is jutunk, nem biztos hogy a kelési % olyan lesz, mint amilyet elképzelünk magunknak. Ez "gyártókként" változik. Azonban megfelelõ körülmények és csekély hozzáértés mellett, sikeresen tudjuk keltetni nagy kelési % elérésével.

A petébõl kikelo lárva (nauplius) az, amelyet ivadéknevelésre használunk fel. Még a legkényesebb akváriumi halak is szívesen fogyasztják. Keltetésük nem nehéz, csak a só-koncentrációt kell helyesen eltalálnunk, valamint figyelnünk kell a megfelelõ hõmérsékletre és folyamatos oxigénellátásra.

Ez a következõképpen mûködik:

A peték viszonylag tömény sóoldatban fejlõdnek kielégítõen. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy kb. félliternyi csapvízhez adunk 20 gr, mindenképpen jódmentes konyhasót. A hõmérséklettõl függõen az oldatba tett peték 24-48 óra alatt kelnek ki. A legkedvezõbb vízhomérséklet 24-25 C°. A keltetéshez szükség van egy, a keltetõ edénybe helyezett porlasztóra. A keltetést ugyan porlasztó nélkül is megtehetjük, de csak lényegesen kevesebb (késhegynyi) petemennyiséggel számolva. Ebben az esetben számolni kell a rosszabb hatásfokkal, mert a lárvák a víz mozgásának hiánya miatt nem mind tudnak a burokból kiszabadulni. Túl sok petét sem helyezzünk a keltetõbe ilyenkor, mert a kikelt lárvák egy része oxigénhiány következtében elpusztulhat.

Artemia salina azaz sórák peték kelés közbeni fázisban, a lárvák 80%-a már kikelt

Én a keltetést mindig a befõttes üvegben végzem porlasztó segédletével. Fémbõl készült keltetõt NE használjunk. A porlasztóval kiegészített szellõztetésnek olyannak kell lennie, hogy a peték élénken össze-vissza keringjenek. Ezzel az eljárással az edény nagyságától függõen tetemes mennyiségû pete keltethetõ ki.

Van aki már vígan úszkál, van aki még most kel ki, van aki sajnos már ki sem fog...

A víz erõteljes mozgása dús eredményt biztosít, mert az oxigénhiány ki van zárva, és a lárvák könnyen ki tudnak szabadulni a peteburokból. A keltetõ edényünk legyen zárt, mert ellenkezõ esetben a víz elpárologhat belõle, változtatva ezzel a só-koncentrációt, ami kirakódik az edény falán.

Már kikelt sórákok egy kicsi üvegcsében keresik országuk határait...

A kikelt naupliusokat pár napon belül fel kell használnunk, mert sokáig ebben a mesterséges keltetõben nem maradnak életképesek. Ezt a keltetõ vizének fokozatos zavarodásával tudjuk nyomon követni.

Felhasználás elõtt vegyük ki a porlasztót az edénybõl, és várjunk kb. 4-5 percig, amíg a kikelt lárvák az edényünk aljára nem ülepednek. Ez az idõ akkor jön el, ha az edény alján narancssárga, mozgó, szabad szemmel is jól látható tömeget vélünk „felfedezni”. A lárvák kivételének legegyszerûbb módja, légvezeték segítségével történhet (lesszívás). Az így kivett lárvákat a nevelõakvárium vizébe juttathatjuk vagy a sóoldottal együtt (aki sózza a medencék vizét abban az esetben ugye az ivadékoknak nem lesz tõle bajuk), vagy finom közegen átszûrve (én papírzsebkendõt használok) sóoldat nélkül.
Fagyasztott formában történõ felhasználása is elterjedt.

Kelés után két nappal...

Remélem ezen leírás cselekvésre serkenti mindazokat, akik eddig valamilyen okból kifolyólag nem használta ezt, a szerintem legjobb starter ivadéknevelõ táplálékot.

A fejlõdés útnak indul, 1 vedlés után már szemmel láthatóan nagyobbak az egyedek...

[MEGJEGYZÉS: Az akvarisztika megkedveltetésséhez gyermekek számára kifejezetten szórakoztató hobbi a sórákok nevelése, keltetése, ami nemhogy látványos, de ha az ember megfelelõ térfogatmennyiséget és körülményeket biztosít számokra, többszöri vedlés, és folyamatos növekedés is elérhetõ. A sórákok vedlések folyamán növekednek, ismerek olyan egyént is, aki 50 Literes akváriumában jópár egyedet képes volt rendszeresen 5cm-es méret fölé növelni (!!!), ekkora méretben már az állatok nagyon láûtványosak. Ilyen kifejlett méretben ezek az egyedek már nagyon látványosak szabad szemmel, az õsi formájuk és testfelépítésük annyi részletet tartalmaz, hogy szinte megunni nem lehet látványukat. Ekkora méretnél azonban már egy egyszerûbb szûréstechnika alkalmazása is szükséges lehet, lévén, hogy a sórákok anyagcseréje kifejezetten gyors, túl nitrátos vízben nem képesek megmaradni, ezt abból vehetjük észre, hogy a népsûrûség rohamosan csükken, szinte a teljes keltetett populáció képes 2-3 napon belül maradéktalanul "eltûnni" vizünkbõl. Több vedlés után már "etetésükrõl" is lehet gondolkodni, ez meglehetõsen egyszerû mûvelet, jó humusztartalmú kevés virágföld vízbe adagolásával, vagy kevés sütõélesztõ vízbe adásával (épphogy homályos legyen) megvalósítható, újabb adag hozzáadása csak letisztult víz esetében ajánlott (túletetés és fokozott vízszennyezés... Jó szórakozást!... TuTToBeNe]

A cikkhez felhasznált irodalom: Hans Frey - Az akvarista kislexikona

2007.03.02.

Írta: Lakatos 'Tomika' Tamás, www.cichlids.hu fórum
Fotók: Bene 'TuTToBeNe' Zoltán
Szerkesztette: Bene 'TuTToBeNe' Zoltán

Copyright www.cichlids.hu 2004-2010, minden jog fenntartva!