www.cichlids.hu - Csigasügerek

CSIGASÜGEREK

...és amit róluk tudni érdemes

Kicsik, szerény színezetûek, kis helyen is elférnek, nem nélkülözhetik a csigaházat. Dióhéjban ezzel jellemezhetõ a legtöbb csigasügér. Íme, néhány általánosság tartásukkal kapcsolatban.

Feltûnésmentes szín
A többnyire a barna-szürke különféle árnyalataiban „pompázó” csigasügerek nem nagyon versenyezhetnek a közismerten színpompás mbunasügerekkel, nagy testû Malawi sügerekkel, de ha az ember közelebbrõl is megszemléli õket (amennyiben nem iszkolnak csigaházaikba), akkor finom mintázatuk, változatosságuk legalább annyira lenyugözõ lehet. Még a viszonylag egyszerûbb színu fajok (Neolamprologus brevis, Lamprologus ocellatus) is meglepõ módon újabb és újabb arcukat mutathatják, fénytõl, ivartól, egészségi állapottól, sot a halak hangulatától is függõen. A csíkozott Neolamprologus similis, Neolamprologus multifasciatus, a Lamprologus ocellatus sárgás, narancsos alapszínû változatai (pl.’Gold’) bármelyik tanganyikai akvárium dísze lehet, nem is beszélve a nem kifejezetten csigalakó Altolamprologusok rengeteg földrajzi változatáról.

Méret
Kicsik és kisebb helyen is elférnek. Szinte minden –csigaházban állandóan vagy csak ideiglenesen, a szaporodás ideje alatt tartózkodó- faj mérete 10 cm alatti (kevés kivétellel, pl. Altolamprologus-fajok túlnyomó többsége, de ott is inkább a hím), általában csak pár cm. A nemek közt gyakran szembetunõ a méretbeli különbség (ez egyben az egyik legbiztosabb ivar felismerési szempont, ha a halak ivarérettek), a hímek nagyobbak, erõteljesebbek. Egyes fajoknál a hímek testmérete már nem teszi lehetõvé gazdájuk csigaházakba való bepréselését (erre jó példa a Neolamprologus callipterus). Ez egyben rányomta bélyegét a viselkedési formákra is: a jelentõsen nagyobb hímek csak végszükség esetén menekülnek a csigaházakba (ha ez fizikailag még lehetséges); a nõstények által elfoglalt csigaházakra és közvetlen környezetére ügyelnek. A kisebb nõstények, ha csak tehetik, szinte állandóan a csigaházban ücsörögnek, fõleg akkor, ha ikrákra, ivadékokra vigyáznak.
Kis testméretük, viszonylag helyhezkötött életmódjuk nagyon alkalmassá teszi õket a kisebb, akár 20-50 literes akváriumban való tartásra, szaporításra, amennyiben csak a tenyészállatok (1 pár vagy néhány egyed) elhelyezésérol van szó. A nagyobb testû fajok esetén sincs szükség 60-150 liternél többre (az alsóbb értékek többek között a Lepidiolamprologus boulangeri, L. meeli számára ajánlottak, míg a vadászsügereknél már 100 liter fölé „illik” beruházni). Ha más halakkal társítjuk õket, akkor azok igényeit, testméreteit kell elsõsorban figyelembe venni, mert a legtöbb (fõleg kisebb testu) csigasügér remekül elvan a nagyobb társas (célszerûen tanganyikai) akvárium valamelyik félreesobb sarkában, amennyiben csigaházaik rendelkezésre állnak (a társíthatóságról késõbb még lesz szó).

Sajátos lakóhely és/vagy bölcso: csigaházak
Lényegében szinte teljesen mindegy, milyen csigafaj házait használjuk, de azért lehetõleg kevésbé átlátszó, sötétebb héjú, öblösebb nyílású, viszonylag tágas (gömbölyded, vagy csak enyhén kihegyesedõ végû) csigaházakat válasszunk. Ha az eredeti, tanganyika-tavi élõhely csigaházaihoz tudunk hozzájutni (Neothauma fajok), annál jobb, de az éticsiga (Helix pomatia), vagy az almacsiga (a kisebb, hegyesebb végzõdésu, diónyi Pomacea bridgesii vagy a jóval nagyobb, kerekdedebb, de sajnos sokkal ritkábban kapható, teniszlabdányi P. canaliculata) házai egyaránt megfelelnek. Érdemes a hazánkon számos helyen (különösen a nagyobb folyókban) gyakori, vaskos héjú, sötéten csíkozott, vízi fiallócsigákat (Viviparus acerosus, V. contectus) is kipróbálni, nagyobb folyóink partján, öblökben könnyen nagyobb mennyiségû üres házat gyûjthetünk belõlük (4-5 cm a nagyságuk). A kissé nagyobbra növõ sügereknek (pl. Altolamprologusok, Lepidolamprologus boulangeri, L. meeli stb.) valamivel nagyobb lakóhely jár, nekik az extra méretu éticsigaházak (a kisebb nõstényeknek ez is jó) mellett a hazai terráriumokban is fellelhetõ, eredetileg Afrikai trópusi területeirõl származó, viszonylag vékonyabb, törékenyebb achátcsigák (Achatia fajok), vagy a Japán-tengerbõl véletlenül a Fekete-tengerbe hurcolt öblös csiga (Rapana venosa) keményebb házai felelnek meg. Ha az éticsigára esne a választásunk, csak a teljesen üres házakat gyûjtsük be, mert védett állat, eszmei értéke 2000 Ft

Éticsiga (Helix potamia) házak

Fiallócsiga (Viviparus sp.) házak az újpesti öbölbõl

Rapana venosa: nagyobb csigasügereknek

Társíthatóság
Ha a csigasügerek megkapják csigaházaikat (fejenként legalább 2-3 db-ot, de inkább többet), akkor szinte bármelyik (alapvetõen afrikai sügeres) akváriumban megállják helyüket. Talán csak olyan halak mellé ne tegyük õket, amelyek esetleg felfalhatnák õket (pl. C. frontosa). A „szélsõségesen” növényevõ lakótársak (Tropheusok, Petrochromisok) sem túl jók. A csigasügerek zöme planktonevõ, sot egyenesen ragadozó, de legalábbis sokkal kielégítõbben fejlodik húsos jellegû táplálékon. Étvágyuk annyira jó, hogy szinte minden jobb minõségû növényi alapú eleséget is elfogyasztanak. A legideálisabb társas akvárium a kis testû tanganyikai ikrázók számára összeállított, legalább 150-200 literes medence. Ekkora helyen 3 féle sügér már jól tartható (és szaporodásukra is számítani lehet), köztük lehetûleg csak egyetlen csigasügér faj szerepeljen, nehogy felesleges rivalizálás induljon meg a csigaházakért. Bármelyik csigasügért választhatjuk, melléjük második fajként valamilyen porcelánsügér (vagy hasonló testméretu és életmódú Neolamprologus, Telmatochromis), illetve harmadiknak egy Julidochromis-faj jöhet szóba. Mindhárom sügérbõl legalább egy fél tucat egyedet érdemes betelepíteni. Sok búvóhely esetén a feleslegessé váló egyedek (amelyeket a kialakuló párok elzavartak) is menedékre találhatnak, minél nagyobb az akvárium, annál jobb. Amennyiben nagyobb tér áll rendelkezésre (200-250 liter felett), akkor negyediknek egy szép csapat Cyprichromis vagy Paracyprichromis is elfér, csak legyen számukra elegendõ nyílt tér. A csigasügerek társas akváriumban gyakran sokkal bátrabban, közvetlenebben viselkednek, többet tartózkodnak csigaházon kívül.
Az elõbbiekben felsorolt, lakótársként szóba jöhetõ tanganyikai sügerek táplálkozásbeli hasonlósága (egyik legfontosabb eleségük a plankton) is megkönnyíti közös tartásukat, ráadásul az alkalmazható vízinövények választéka is bõvül (többnyire nem tesznek jelentõs kárt bennük).

Neolamprologus brichardi ’Fulwe Rock’

Julidochromis transcriptus

Etetés
A csigasügerek fo eledele a fagyasztott vagy élõ plankton (amennyiben az Altolamprologusokat is csigasügérnek tekintjük, akkor nekik az élõ, halbetegségeket lehetõleg nem hordozó kishal a legmegfelelobb, pl. guppik).
Cyclops, Bosmina, Diaptomus, Daphnia egyaránt adható nekik (a nagyobb testû Daphniák kevésbé táplálók), lényeg, hogy férjen be a szájukon, és le is tudják gyûrni. A keltetett sórák (Artemia) kiváló táplálék, az éppen kikelt ivadékok egyik legjobb indító elesége. A szúnyoglárvák (elsõsorban vörös- és fekete) sem hagyhatók el étrendjükbõl, hetente 2-3 alkalommal adjunk belõle. Ami a gyártott mûeleségeket, tápokat illeti, a jobb minõségu, húsos, vagy növényi alkatóelemeket is tartalmazó eleségek mind szóba jöhetnek, de inkább csak kiegészítõ jelleggel. A csigasügerek nem túl válogatósak, mindent befalnak, amit csak lehet. Hamar eltelnek, gyomruk viszonylag kicsi, de emésztésük gyors, mindig készek a nassolásra.

Betegségek, élettartam
Kicsi a bors, de erõs – ez különösen igaz az ellenálló csigasügerekre. Én még nem tapasztaltam semmiféle betegséget csigasügereimnél (több fajt is beleértve), táplálkozásbeli problémákkal sem szembesültem. A magasabb hõmérsékletet (28-30 oC) lehetõleg kerüljük, a 23-25 oC tökéletesen megfelel nekik. Vizük lehetõleg tiszta, jól szûrt legyen, a rendszeres (2-3 heti), kb. 1/3-1/4-es vízcserét meghálálják. Nálam általában kisebb (30-90 l) akváriumokban vannak, ahol egy egyszerû szivacsszûrõ már elegendõ számukra. Meddig élnek? Valószínuleg elélnek kb. 4-5 évig, mindenesetre 2-3 évesen is szaporodóképesek.

Szaporodás
Kétségtelenül a csigasügerek szaporodási sajátossága az egyik legfõbb ok, amiért érdemes velük foglalkozni. Többféle „stratégiát” dolgoztak ki a különbözõ fajok, erre részletesebben az általam eddig sikeresen szaporított 4 faj bemutatásánál fogok kitérni.
Nagy általánosságban elmondható, hogy csigasügereink az elérhetõ testmérettõl függoen válnak ivaréretté akár félévesen (Neolamprologus multifasciatus), de akár csak 2-3 év elteltével (Altolamprologusok). A legtöbb fajnak kb. 9-12 hónapra van szükség.
Az eredményes szaporításhoz elengedhetetlen a bõségesen rendelkezésre álló, optimális méretû csigaház (akkor is, ha azok jórészét saját maguk temetik be, pl. Lamprologus ocellatus), sok-sok plankton, illetve a külön e célra berendezett akvárium, lehetõleg csak 1 faj számára. Ez utóbbi kitétel fõleg azon csigasügereknél fontos, amelyek ivadéka „fészekhagyó” típus, azaz nem különösebben kötõdik a bölcsot jelentõ csigaházhoz, vagy viszonylag korán elhagyja azt különféle okok miatt (pl. kannibalizmusra való hajlam, vagy a szülõk az újabb generációk megjelenésénél elzavarják az idõsebb testvéreket). Kivételek is akadnak, fõleg ott, ahol az illetõ csigasügér kolóniákban él. Egy ilyen csapat képes lehet akár több generáció felnevelésére is, akár társas akváriumban is, a porcelánsügerekhez hasonlóan, mindössze a csigaházak száma szab korlátot. Legjellemzõbb példa az egyik legkisebb csigasügér, a Neolamprologus multifasciatus (bõvebben késõbb).
Az ivaréretté váló nõstények –ha tehetik- azonnal elfoglalják saját csigaházaikat, persze, a döntõ szó többnyire a jóval erõteljesebb alkatú hímeké. Vannak fajok, ahol eléggé nehezen rendezõdnek a párválasztási viszonyok (L. ocellatus), de ha végre nyélbe ütötték a dolgot, sokáig stabilan fognak szaporodni, és rendszeresen (kb. 1-2 havonta) új ivadékokat gyártanak. A kolóniákban élõ csigasügereknél egy-egy hímhez sok nõstény tartozhat (N. multifasciatus), ennél gyakoribbak a kisebb (2-3 nostényes) háremek (L. ocellatus). Kifejezetten párban él (méghozzá közös csigaházban) a Neolamprologus brevis. Sok esetben inkább átmenet tapasztalható, például a Neolamprologus similis inkább párban él (a hím ritkán tart 2 nõstényt), de több család lazán összeállhat egy nagyobb kolóniává, fõleg több csigaház esetén. Mások (mint pl. a Lepidiolamprologus boulangeri) általában párban élnek, de egy hímhez 2-3 nõstény is tartozhat, ugyancsak a csigaházak számától függõen.
Egy bizonyos szint fölött már nõhet a kannibalizmus, nemcsak az apák, de a nõstények is komolyan veszélyeztethetik egymás ivadékait, még a koloniális fajoknál is. Gyakran tapasztaltam, hogy a dominánsabb nõstények közelében jóval több ivadék úszkált (általában sokkal több csigaházuk is volt), míg a gyengébb anyáknak kevés csigaház jutott, és csak néhány ivadékot tudtak megtartani. Szélsõséges esetben csak 1-2 ivadék jutott anyánként, és az újabb generációk sorra eltûntek.

Ha biztosra akarunk menni, akkor vagy növeljük a csigaházak számát, vagy egész korán (az elúszás kezdetén) kirázzuk a kicsiket a bölcsõbõl. Az elõbbi eset természet közelibb, de nem minden ivadék menthetõ meg (a gyengébbek biztosan el fognak tunni, ami nem is baj), míg az utóbbit akkor érdemes használni, ha ritka fajjal dolgozunk, vagy nincs elég csigaházunk (vagy akváriumhiányban szenvedünk).
Bárhogy is tegyünk szert ivadékra, elsõ eleségük lehetõleg frissen keltetett Artemia legyen. A legtöbb csigasügér legzsengébb ivadéka is képes begyömöszölni meglehetõsen nagy szájába a puha sórákot, és viszonylag gyorsan is nõ tõle. Rendszerint rászoktathatók a különféle, porrá õrölt mûeleségekre is (erre inkább 2-3 hetes korban szoktam sort keríteni), az akváriumban felgyülemlõ maradék eltüntetésére kis barna csigákat, vagy ivadék Ancistrusokat érdemes alkalmazni (ahogy nõnek a kis sügerek, úgy gyarapodnak az algaevok is). Jól bevált a FIX elnevezésû, szinte minden díszállatkereskedésben kapható, barna, elég szagos granulátum, többféle szemcseméretben (én a legkisebbet használom). Igaz, hogy nyersfehérje tartalma több, mint 50% (!), de a gyorsan fejlõdõ, falánk kis húsevõ csigasügereknek jól jön belõle a heti 4-5 alkalom. Természetesen a fõ táplálék a plankton. Legjobb az élõ Cyclops (ezt általában 2-3 hetesen már képesek elfogyasztani), Bosmina (rajonganak érte, akár fagyasztott, akár nem), illetve a kisebb Daphniák (inkább élve, mint fagyasztva). Ivadékoknak szúnyoglárvát még nem szoktam adni, nagyobb méretük miatt, de a 3 cm-nél nagyobb halak már szépen betermelik (akkor szoktam nagyobb mennyiségben etetni vele, ha a szaporodáshoz jobb kondíció elérése a cél, különösen a ragadozóbb hajlamú fajoknál, ha éppen nincs elérhetõ ivadék guppi).
A kikelt ivadékok nagyon gyámoltalanok, és a kb. 10-15 nap elteltével elõször kimerészkedõ utódok testmérete sem haladja még meg a 4-5 mm-t. Fajtól függõen vagy rögvest szétszélednek, vagy még hetekig, sot hónapokig a csigaház(ak) környékén maradnak (errõl lesz szó a következõkben). Lássuk hát az eddig sikerrel szaporított csigasügereimet.

Neolamprologus multifasciatus
Az egyik legkisebb (hím 4-5 cm, nostény 2,5-3 cm), és legkönnyebben tartható, szaporítható csigasügér. Igazi társas lény, az egyik legkiterjedtebb kolóniákat ez a faj alkotja. Egy hímhez akár féltucatnál is több nostény is tartozhat, ebben az esetben azonban az egyes nostényeknek csak kevesebb ivadékot sikerül megtartani és felnevelni. Azt tapasztaltam, hogy 1 hímnek és 2 nostényének legalább egy jókora, kitárt ujjú férfitenyérnyi terület dukál, benne legalább 15-20 db éticsiga házzal. Ekkora helyen 2-3 generáció (60-80 db ivadék, éppen elúszóktól az 1,5-2 cm-es serdülokig) is elférhet.
A szaporodásban résztvevo hímek igyekeznek 20-25 cm-es távolságot megtartani egymással (a nostényeknél gyakran pár cm is elég), az egyre surusödo ivadéktömeg miatt késobb a határok elmosódhatnak, kialakul a valódi kolónia (minél nagyobb az akvárium és minél több a csigaház, annál jobb erre az esély). Nálam 180 literben, egy idoben 190-200 db ivadék úszkált egyszerre (5 generáció), a szülok heten voltak (3 hím, 4 nostény). Csak a legerosebb hímeknek jut nostény (minél erosebb a hím, annál több neje lehet), a „kivert” hímek lassan kiszorulnak a kolónia legszélére, ahol legalább hatékonyan szembeszállhatnak az idegenekkel. A dominánsabb anyák gyakran betemetik a szomszédos, gyengébb nostények csigaházait, ezzel növelve saját ivadékaik túlélési esélyeit, bár erre inkább csak akkor van módjuk, ha elegendo homok áll rendelkezésre.
A multifasciatusok elképesztoen jó ásók. Már az alig 1,5 cm-es töpörtyuk is lelkesen vesznek szájukba 1-2 homokszemcsét, hogy aztán rettenetes erofeszítéssel köpjék ki néhány cm-rel arrébb. A kolónia szélén tekintélyes sáncokat halmoznak fel, minden bizonnyal ez is komoly védelmet nyújt számukra. A csigaházak idovel egy mély kráter mélyén gyulnek össze.
Az anyák talán valamivel gyakrabban kapnak össze, de a komolyabb verekedés ritka. Helyette erofitogtatás gyanánt szó szerint fejjel lefelé állva, merev testtel, besötétedo színezettel mutatják: „Ne gyere közelebb!”. A hímek is szemmel tartják nejeiket, néha-néha bezavarják azokat csigaházaikba. A szomszédos hímek sem kockáztatják testi épségüket, ha lehet, szintén pózolással (a nostényekhez hasonlóan, tótágast állva, vagy kopoltyú és úszó kimerevítéssel) döntik el, kinek meddig ér a territóriuma. Az idegen halakkal szemben rendkívül határozottan lépnek fel, akár a náluk 2-3-szor nagyobb sügereket (mbunákat is) keményen elpöccintik hihetetlen sebességu támadással. Ahogy az ivadékok nonek, fokozatosan ok is beszállnak a határorség szerepébe, különösen a hímek.
Ívásuk rejtett, nekem sajnos még nem sikerült megfigyelnem. Annyit vettem csak észre, hogy az addig erosen telt nosténynek hirtelen lelappadt a hasa, és kb. 2 hét elteltével már meg is jelentek az átlátszó, hatalmas szemu ivadékok (egy nostény általában 15-25 db utódnak ad életet). A legelso ivadékok még nagyon félénkek, de ahogy sorra (havonta) jelennek meg az újabb generációk, annál bátrabban mozognak, de soha sem hagyják el a csigaházak környékét nagyobb távolságra (az egyik „legfészeklakóbb” csigasügér, egyes nostények életük végéig a kolóniában maradhatnak, leívnak saját apjukkal, hímtestvéreikkel is, legalábbis akváriumban).
Szaporítása nem nehéz: legalább 10-15 csigaház jusson egy hímre és 2 nostényre, az akvárium mérete szinte elhanyagolható (a felnevelni szándékozott ivadékok számától függ). A jóval kisebb nostények teste zömökebb, színezetük gyakran sötétebb. Rendes kolóniák csak nagyobb (legalább 80-90 literes) akváriumokban alakulhatnak ki, ahol szinte szonyegszeruen borítják csigaházak a finom homok aljzatot.
További könnyíto tényezo a szülok meglehetosen „szabadelvu” családtervezése: a hímek gyakorlatilag fütyülnek arra, hogy melyik nostény van éppen háremükben, ha kicseréljük valamelyiket, fel sem tunik nekik. Én azt is megtettem, hogy addig különálló párok tagjait cseréltem ki (a hímeket is), ráadásul összes ivadékukat is elvettem tolük. Nem vették zokon a dolgot, az újdonsült párok minimális veszekedés után újra hozzáláttak a szaporodáshoz. Persze, elofordulhat, hogy bizonyos egyedeket (ivartól függetlenül) eluznek a kolóniából, ennek genetikai szempontból van fontos szerepe (az akváriumban azonban az ilyen halak sorsa kétséges, amennyiben nem találnak saját csigaházat). Az ivadékokat sórák nélkül is fel lehet nevelni. 1 hónaposan már elérik az 1 cm-t, 3-5 hónaposan 2-3 cm-esek (és csíkosodnak), újabb 1-2 hónap elteltével már szaporodhatnak is.

A hím

A nõstény

Szülõk párban

Egy kolónia

Neolamprologus similis
Az elozo fajhoz meglehetosen hasonlít, de annál kb. 1 cm-rel nagyobb, robosztusabb. Csíkozása is vastagabb, sötétebb, az elso sáv a fejtetore is ráterjed. A nostények legalább 1 cm-rel kisebbek a hímeknél.
Ez a faj is kolóniaalkotó, de egy-egy hímhez kevesebb (1-2) nostény tartozik. Lényegében inkább párválasztó, de az egyes párok viszonylag közel helyezkednek el, egy nagy, laza csoportot létrehozva. A szülok közötti versengéseknek több ivadék eshet áldozatul (foleg nagyobb zsúfoltság esetén), gyakran a fiatalabb generációk meg sem maradnak, ha nincs elegendo csigaház. Azt is észrevettem, hogy az ivadékok sem nagyon osztják meg egymással a csigaházat, már egész fiatalon kiválasztják a saját lakásukat (ezért van szükség sok csigaházra). Ráadásul kevésbé szapora halról van szó.
Elterjedését nemcsak ez és magasabb ára, hanem a N. multifasciatushoz való hasonlósága is akadályozhatja (sokan nem szívesen vennének egy multifasciatus-szeru csigasügeret szinte dupla áron). Semmi esetre sem tanácsos egy medencében tartani a két fajt.
A multifasciatusokhoz hasonlóan kedveli a kupacokba rendezett csigaházakat, melyeket fokozatosan aláásva, sáncokat, dombokat alakít ki köréjük. Több planktoneleséggel, szúnyoglárvával emelhetjük szaporodási kedvüket, és a leheto legtöbb csigaházat adjuk nekik (megoldás lehet még a zsenge ivadék kirázása a csigaházból).
A kicsik apró eleségen (elsosorban keltetett sórákon) gyorsan nonek, csíkosodásuk 2 cm körül kezdodik.

Neolamprologus similis

Lepidiolamprologus boulangeri
Nemrég sorolták a megnyúlt testu, ragadozó fajokat tartalmazó Lepidiolamprologus-nembe. Valóban, ez a csukaszeru, nagyobb testu csigasügér mintha nem is illene a szokásos planktonevo rokonságba, villámgyorsan rabolja le a kiszemelt kishalakat (akár a vízfelszínrol is). A nostény 4-5 cm-es, a hím 2-2,5 cm-rel nagyobb. A test jellegzetesen „terepfoltos” mintázatú, az oldal közepe táján egy nagyobb sötét folttal. Fölötte, valamivel hátrébb a hátúszóban is található egy sötét folt, ami már egész kicsi korban megjelenik. Az úszók (különösen a hát-, és a farokalatti) enyhén sárgás árnyalatúak, a farokúszó nem szegélyezett (ez utóbbi faji jelleg az egyébként nagyon hasonló L. meeli sajátossága). Meglepo gyorsasággal képes színét változtatni, egészen világosra váltani. Halunk tetszetosségét növelik a szája körül, illetve a testoldalán látható kékes minták. Szája figyelemreméltóan nagy.
Bár a kis halak rettegett ragadozója, az azonos méretu, vagy nála nagyobb halakra ügyet sem vet (kivéve, ha ikrákkal teli csigaházára vigyáz). Nagyobb testméretének megfeleloen, tágasabb csigaházakat igényel (Rapana, Achatia, Pomacea canaliculata; a nostényeknek jó lehet a nagyobb éticsigaház is). A nostények kötodnek szorosabban a csigaházaikhoz (rendszerint csak egy házat használnak egyidejuleg), a hímek csak nagyobb veszély esetén surrannak valamelyik szomszédos csigába. Nem figyeltem meg náluk komolyabb ásási hajlandóságot (azon kívül, hogy a felesleges házakat úgy-ahogy betemették), viszont a kisebb, könnyebb csigaházakat már képesek elforgatni puszta erejükkel, szájukat használva.
Egy hímhez általában csak egy nostény csatlakozik, de erosebb hím háremet is tarthat 2-3 nosténnyel. Két esetben figyeltem meg ívás idején, hogy a hím legalább 1-2 órán át szorosan a nostény csigaháza nyílásánál tartózkodott (valószínuleg a megtermékenyítést is innen végezte, mert o maga már nem fért volna el az éticsigaházban). Ívás után a nostény erosen leapadt hasa biztos jele az aktus sikerességének, rá 10-14 napra már megjelennek az ivadékok. Számuk eleinte 25-30 db, késobb ennek duplája is lehet. Az elozo két „fészeklakó” csigasügérrel szemben a L. boulangeri kifejezetten „fészekhagyó” típus, azaz az elúszó ivadékok szó szerint elhagyják a csigaházat, és a késobbiekben is csak lazán kötodnek ilyen búvóhelyekhez (a 2-3 cm-es fiatalok sem választanak saját csigaházat, csak veszély esetén bújnak be találomra valamelyikbe).
Ezen tulajdonsága miatt igazán eredményesen csak külön, a számukra berendezett akváriumban szaporítható. Egy kisebb háremhez (1 hím 2 nosténnyel) elég egy 50-70 literes akvárium, egy pár számára egy 30-40 literes is megfelelo. Az aprószemu homok aljzat, rajta elszórt nagyobb csigaházak (fejenként 2-3 db) alkotja a „bútorzatot”, ehhez egy egyszeru szivacsszuro szolgáltatja az „összkomfortot”. Már 22 oC-os vízben is remekül szaporodtak nálam, persze, valamivel élénkebbek az optimálisabb 23-25 oC-on. Egy hátránya lehet ennek az elszigeteltségnek: nagyon félénkké válhatnak a szülok, gyakran hosszú órákat töltenek el csigaházaikba bújva. Társas akváriumban sokkal nyíltabbak, és a mbunasügerekkel is képesek zabálásban felvenni a versenyt. Ha ebben az esetben is sikeresen ívnak (erre könnyen sor kerülhet, mert jól szaporodó faj), akkor –ha szeretnénk a kicsiket felnevelni- érdemes az éppen kipattogó ivadékokat óvatosan kirázni a csigaházukból.
Az alig 4-5 mm-es utódok törékenyek, de máris látszik rajtuk némi foltosság. Indításuk keltetett sórákkal történhet, roppant gyorsan nonek. 2 hetesen már túllépik az 1 cm-t, 1 hónaposan 2 cm-esek, újabb 1 hónap elteltével már 3 cm-esek. Szinte bármit megesznek, hihetetlenül falánk halak. Bár ragadozók, ikrázásukhoz nem muszáj a halivadékkal való etetés. Planktoneleség, jobb minoségu mueleségek egyaránt jöhetnek, de a spirulinás tablettát is mohón szopogatják.

A hím

A nõstény

Ifjú példány

Ivadékok

Lamprologus ocellatus
Az egyik legismertebb csigasügér. Érdekes külseje, élénk (néha túlságosan is élénk) viselkedése egyaránt hírnevet hozott számára. Feje nagy, szemei szinte a feje tetején állnak. Rövid, tömzsi testén megfelelo fényben kékeslilás sáv tunik fel, egyébként alapvetoen szürkés-barnás színu hal. Számos változata létezik, egyiknek világos a hát- és farokalatti úszó szegélye, másiknak az egész teste sárgás, sot narancsos. Egyik legismertebb a ’Gold’ változat.
Bármelyiket is válasszuk, ha eredményesen szeretnénk oket szaporítani, külön medencét rendezzünk be nekik. Hasonlóan a L. boulangerihez, párban, vagy kisebb háremekben él. Az 5-5,5 cm-es hímek akár több nostényt (ezek 3-3,5 cm-t érnek el) is „begyujthetnek”, nálam az ideális hárem 2 nosténybol állt. Egymással összeférhetetlen, marakodó és kíváncsi természetu csigasügerek, ha benyúlunk hozzájuk, boszen beleharapnak kezünkbe.
Nem könnyu stabil, szaporodó csapatokat létrehozni. Elofordult, hogy a már egyszer szaporodó nostényét zavarta el a hím (hogy aztán kicserélje egy kívánatosabbra), mindenesetre kezdetnek legalább 8-10 fiatal egyedet szerezzünk be, hadd válogassák ki partnereiket annak rendje és módja szerint. A hímek nem egykönnyen engedik meg a nostényeknek a csigaház-foglalást, amelyiknek ez sikerül, az sem lehet biztos a dolgában.
Minél tágasabb akvárium, minél több csigaház, esetleg térhatároló szikladarabok segíthetnek az eroviszonyok kiegyenlítésében. Egy kisebb csapat (1 hím, 2-3 nostény) számára a 40-50 literes akvárium kicsi lehet, inkább 70-90 literes legyen, fejenként legalább 3-4 db csigaházzal (kisebb csigák is jók). Segíthetjük a dolgukat azzal, hogy besüllyesszük a csigaházakat annyira, hogy csak a bejáratuk látszódjon ki (a felesleget majd betemetik a halak). Egy-egy ocellatus nostény többnyire csak egyetlen házat hagy szabadon, a nagyobb territóriummal rendelkezo hímeknek 2-3 csigaháza is lehet használatban. Az egymástól legalább 15-20 cm-re elhelyezkedo nostények szinte állandóan csigaházuk közelében tartózkodnak, a hímek idonként széjjelnéznek birtokukon (a nostények igyekeznek távol tartani oket csigaházaiktól, amennyiben abban már ikrák, ivadékok vannak). Az egyes nostények közé érdemes magasabb sziklákat tenni, hogy kevésbé láthassák egymást.
Sajátos módon ásnak. Nem elorefelé, szájjal ásva, hanem a csigának háttal fordulva dolgoznak, mégpedig farkuk gyors rázásával söprik a homokot csigaházuk köré (tehát nem aláásnak, helyette inkább minél jobban betemetik kiválasztott otthonuk környékét). A felesleges házakat is így, hátrafele sepregetve temetik be.
Amennyiben a nostény ívásra kész, félreérthetetlen mozdulatokkal (remego úszók, begörbített test) jelzi a hímnek szándékát (az többnyire pléhpofával szemléli az eseményeket). Gyakran oda-odakap a nostény, mintha ingerelné párját a tettre. Érdekes látvány, ahogy a kicsi nostény rohamozza a nála majdnem kétszer akkora hímet, és az jóindulatúan turi a harapdálást (ha ezt látjuk, nagy valószínuséggel teljesen beállt, szaporodásra kész szülokrol van szó). Az ívás rejtett, és a hastájék sem ad egyértelmu jelet az aktus megtörténtére. Kevés ikrát raknak, az ikrateltség nem szembetuno. Ha viszont azt látjuk, hogy a nostény feltunoen sokáig gubbaszt közvetlen a csigaháznyíláson (testével a leheto legtöbb részt elzárva), akkor kb. 2 hét múlva számíthatunk az egészen sötét színu, tömzsi ivadékok megjelenésére.
Ok is „fészekhagyók”, mihelyt képesek a táplálkozásra, rögvest elhagyják (a fenéken kúszva, pattogva) fészküket. Növelhetjük túlélési esélyeiket azzal, hogy kirázzuk a csigaházból, és külön neveljük fel oket keltetett sórákkal. A kicsik száma kevés, egy nosténytol ritkán kapunk 20-nál több ivadékot (nálam átlag 8-15 db utód jött egy-egy anyától). A nostények beikrásodása kicsit hosszabb ideig tart, az újabb generáció kb. 1,5 hónap múlva lehet esedékes. Az ocellatus-ivadékok valamivel lassabban növekednek, az 1 cm-t egy hónapos koruk táján érik el.

Lamprologus ocellatus hím

Ocellatus hímek csatája

Remélem, ez a kis ízelíto sokaknak felkeltette érdeklodését a kicsi, szerény külseju, de érdekes életmódú és viszonylag könnyen tartható csigasügerek iránt.

2005. március 19.
Írta: Ördögh Máté (Melanchro)