www.cichlids.hu - A halak szervezete, testfelépítése, általános írás

A HALAK SZERVEZETE, TESTFELÉPÍTÉSE

Nagyon sokféle formájú és méretû hal létezik. Némely hal még egy centire sem nõ meg, míg vannak olyan cápafajok, amelyek a 10-20 métert is elérik. A nagy méretkülönbségek ellenére alakjuk és szervfelépítésük nagyon hasonlítanak egymásra. Vannak nagyon fura formájú halak, de a forma ellenére is a szervek mégis hasonlóak.

A csontváz tartja a halak izomzatát, ez a testrész az úszás egyik legfontosabb szerve. Ez a csontváz lehet porcos, de az akváriumi halaké általában csontos. A halak agyát koponyacsont védi, gerincoszlopuk egymáshoz kapcsolódó csigolyákból állnak.

Az izomzat teszi ki a hal testtömegének a legnagyobb részét, míg belsõ szervei csak kis térben helyezkednek el. A halat a vízben az izomzata hajtja elõre, ekkor a gerincét váltakozó irányba mozgatja.

Az úszók az úszást és az egyensúlyozást segítik. A farok úszó a test végén helyezkedik el, úgy mûködik, mint egy evezõ, ennek a mozgása hajtja elõre a halat. A hátúszó akadályozza meg, hogy a hal oldalra dõljön, s a függõleges testtartást, az egyensúlyozást segítik a kisméretû hasi úszók és a farok alatti úszó is. A mellúszóknak csak a fékezésben van nagy szerepük, kifeszítve a hasi úszóval együtt a hal sebességét csökkentik. Viszont a mellúszók, mint kis evezõlapátok a hal különbözõ irányú mozgását is segítik. Az úszóknak nagy szerepe van a szexuális magatartásban is, fenyegetõállásban az ellenfél elriasztására is szolgál.

A legfontosabb szerv az úszóhólyag, amely a hal helyzetét szabályozza a vízben a felhajtóereje segítségével. Ennek térfogata változtatható, így bármilyen mélységben lebegõ helyzetben tartja a halat. Ha rosszul mûködik, arra leszünk figyelmesek, hogy a hal szokatlanul gyorsan emelkedik a vízben, vagy süllyed le a fenékre. Vannak olyan fenéklakó halak, amelyeknek hiányzik az úszóhólyagjuk, ezek a fajok csak nagy nehézségek árán tudnak a felszínre jutni. Némely fajok pattogó hangokat képesek kiadni az úszóhólyagjuk segítségével.

A halak két kopoltyú segítségével veszik fel a vízben oldott oxigént. A kopoltyúk szerteágazó, finom szövetû szervek, amelyekben a vékony, kapilláris véredényeket egy-egy hártya veszi körül. A szájüreg hátsó részében a kopoltyúkamrákban helyezkednek el. A víz a szájon be a kopoltyúnyílásokon keresztül átáramlik a kopoltyúlemezek közé. Itt a hajszálvékony véredényekben megy végbe a légcsere, mely az oxigén felvételébõl és a széndioxid leadásából áll. Vannak olyan halak, amelyek nem csak kopoltyújukkal vesznek fel oxigént, ilyenek például a labirinthalak, amelyek a koponyájukban lévõ tüdõszerû kamrát töltik meg levegõvel, míg vannak harcsafélék, melyek a bélbe nyelt levegõbõl a bélfalakon keresztül jutnak oxigénhez.

A halaknál a száj és álkapocsformát a táplálkozási szokásaik alakították ki. A halak általában nem képesek a rágásra, így a táplálékot a legtöbbjük egészben nyeli le.

A halaknak sokkal nagyobb a veséjük a testarányaikhoz viszonyítva, mint az emlõsöknek. Ez azért van, mert szöveteik könnyebben telítõdnek vízzel, így a megfelelõ vízháztartás nagy feladatot ad a veséknek.

A halak legjellegzetesebb érzékszerve a mindkét oldalukon a kopoltyúfedéltõl a farokúszó tövéig végighúzódó úgynevezett oldalvonal, amely a testformáját követi, íve attól függ. Sûrû, apró idegvégzõdésekkel kapcsolódik a testfelszínhez, és mint a legérzékenyebb radar, úgy érzékeli a környezõ vízmozgást.

Vannak olyan halfajok, amelyeknek igen kifejlett a szaglószerve. Ez fõként a zavaros, sötét vizekben élõ halaknak a kedvezõ, mert így könnyen megtalálják a táplálékukat, könnyebben tájékozódnak a sötétben.

A legtöbb hal bõrét pikkelyek borítják. Ezek vékony, csontos lapocskák, amelyek védik és áramvonalas teszik a testet.

2007.02.07.

Fordította: Schroff 'Halacsos' Csaba, www.cichlids.hu fórum
Szerkesztette: Bene 'TuTToBeNe' Zoltán

Forrás: Brian Ward - The Aquarium Fish Survival Manual