www.cichlids.hu - Haplochromis sp. 44

Haplochromis sp. 44

Elnevezés: a késõbbiekben lesz még szó az okokról, de tény, hogy a Viktória-tóban sok halfaj vár még besorolásra, tudományos névre. A Haplochromis sp. 44 kereskedelmi, illetve Interneten eloforduló egyéb megnevezései: Haplochromis sp. 44, Haplochromis CH 44, Haplochromis sp. "Thick Skin," Haplochromis obliquidens, Haplochromis sp. 44 "Red Tail." Haplochromis sp. 'Thick Skin' and 'Thick Skin Like” and Astatotilapia sp. "Red Tail." A Haplochromis obliquidens biztosan helytelen, a többiek közül is nehéz megállapítani a „jogos elnevezést”, de a H. obliquidens egy külön faj, bár kétségkívül nagy a hasonlóság.

Eredeti élõhely: a Viktória-tó a Föld egyik legnagyobb tava, geológiai értelemben nagyon fiatal tó (egyes feltételezések szerint mintegy 12 500 éve még kiszáradt állapotban leledzett), sokkal fiatalabb, mint a másik két nagy tó, a Tanganyika és a Malawi. A Viktória-tó vize rendkívül sekély, vízrendszere sok kisebb afrikai tó vizével van összeköttetésben. Sekélységébõl adódóan a tóra jellemzõ az összefüggõ, suru növényzet, néhol mocsárba hajló adottságokkal. A tóban több száz Haplochromis-faj endemikus, azaz csak itt megtalálható. Ezeknek a színes sügereknek – a malawi-tavi mbunákhoz hasonlóan – külön helyi elnevezésük van, ez a „mbipi”. Ha összevetjük a tó „fiatalságát” a több száz fajjal, akkor azt tapasztaljuk, hogy hihetetlenül gyorsan lejátszódó evolúciós folyamatnak lehetünk szemtanúi, hiszen ilyen rövid ido alatt alakult ki ennyi faj, melyek között ragadozót, mindenevõt és növényevot egyaránt találhatunk. (Angolul rendkívül kifejezõ az „explosive speciation” elnevezés erre a folyamatra).

Sajnos, a Viktória-tó sügerei egy másik, sokkal szomorúbb „rekordot” is tartanak. Az 1950-es években a halászat fellendítése és sportcélok érdekében betelepítették az „okosok” a nílusi sügeret a tóba. Ez a faj nem endemikus, sõt, köze nincs a Viktória-tóhoz; másfél-két méteresre megnövõ, kegyetlen ragadozóról van szó, amely képes volt arra, hogy több mint 200 endemikus Viktória-tavi fajt alig 40-50 év alatt eltüntessen a Föld színérõl. Ez a fajok mintegy felét jelenti a tó esetében, sok közülük tudományosan még nem lett leírva kipusztulását megelozõen. Ezeknek a sügereknek a kipusztulása a XX. század legjelentõsebb – bár a köztudatban nem túl nagy visszhangot kiváltó – gerinceseket érintõ kipusztulási „lavinája” volt. Ha ez nem lenne elég, a sok, nílusi sügérre vágyó horgász miatt számos fát ki kellett vágni, amelyek ezt megelõzõen a part menti talajt „tartották össze”. Kivágásukat követõen a talaj akadálytalanul belekerülhetett a tóba, ami a víz zavarosodását idézte elõ. Ez azért nagyon veszélyes, mert a nemrég elvált evolúciójú, külsõre sok faj esetében nagyon hasonló sügerek látás alapján különböztetik meg egymást, és így keresnek maguknak partnert az íváshoz. A zavaros víz sok nemkívánatos keveredéshez vezetett. Emiatt aztán a Viktória-tavi sügerek taxonómiája meglehetõsen zavaros – nem véletlen, hogy különbözõ néven, elsõ ránézésre összefüggéstelen számozással találkozhatunk eme páratlan szépségû sügerekkel.

A világ számos állatkertje részt vesz a Viktória-tó sügereinek megõrzésében azáltal, hogy tartják és tenyésztik a már kipusztult fajokat. Ebbõl magánemberek, akvaristák is kivehetik a részüket.

Ennyi bevezetõ után következzen most már tényleg halunk, a Haplochromis sp. 44 leírása. A hal hímje 8-10, nosténye 6-7 cm-re no meg. Törzse zömök, sokkal eroteljesebb, kevésbé áramvonalas, mint a „megszokott” tanganyikai vagy malawi sügereké. A hím a szivárvány minden színében pompázik, fején sötét „maszk” látható, farokúszója vörös, testének alapszíne aranysárga. (Egyik finn ismerõsöm jegyezte meg a halat látva: „ezen az egy halon több szín van, mint az összes finnországi halon együttvéve”). A nostény alapszíne olívzöld, magában is dekoratív, ami dicsérendo tulajdonság egy nõstény esetében. A hímek színezete rendkívül gyorsan képes megváltozni: amikor a hímek harcoltak egymással (úgy 3 percenként…), mindkét küzdo fél maximális színintenzitást mutatott a küzdelem végéig, majd a vesztes fél másodpercek alatt már-már a nostényére emlékeztetoen elhalványodott, fakó citromsárgává vált, a fekete maszk eltunt, szemébol a küzdõ afrikai sügerekre jellemzõ csík elhalványult. (Valószínûleg szerencsém volt amúgy, hogy két, közel azonos képességû hímet fogtam ki, így a csaták nem voltak egyértelmuek, de annál gyakoribbak). Csatolok néhány képet a halakról. Mintegy 8-10 évig él.

Táplálkozása: mindenevõ, bármit megeszik és abból bármennyit, tapasztalatom szerint viszont nagyon gyorsan nõ. A cyclopsot ugyanúgy megeszik, mint a növényevoknek szánt JBL NovoRift-et. Gyorsan is válik ivaréretté: egyes megfigyelések szerint az 1 inch-es (2, 5 cm-es), éppen csak kiszínesedett példányok már szaporodhatnak.

Szaporodása: anyai szájkölto, egy hímre mindenképp több nõstényt kell számolni. A magam részérol elkövettem azt a hibát, hogy 2+2 felállásban tartottam õket, emiatt a domináns (bár csak hajszállal az) hím inkább a másik hím hajkurászásával volt elfoglalva a nõstény üldözése helyett. Az ivadékok száma meglehetõsen kevés, 22-28 napig forgat a nõstény. Nálam kétszer forgatott az egyik „leányka”, sajnos, egyik alkalommal sem sikerült megfigyelnem ívásukat, csak a végeredményt láttam. Elsõ alkalommal pár nap után benyelte az ikrákat, második alkalommal összesen 5 db, úgy fél centi körüli ivadékot sikerült kiráznom belõle. Ez megfelel a szakirodalomban leírtaknak; az elso eresztés gyakran nem sikerül, másodjára úgy 5-10 ivadékra lehet számítani, majd egyre több és több ivadékra. Az ivadék már a szülok jellegzetes zömök testalkatát mutatja.

Tartása: szerintem senkinek semmi gondot nem okozhat a Haplochromis sp. 44 tartása és tenyésztése; erre megfelel egy 150-200 literes akvárium, amelyet eredeti élõhelyének megfelelõen álláspontom szerint ajánlatos az afrikai sügerek medencéihez képest rendkívül sûrû növényzettel benépesíteni. Elképzelésem szerint ez a hal nagyságrendileg úgy viselkedhet a természetben, mint a meleg augusztusi napokon a naphal Magyarországon: a sûrû növényzettel benõtt sekély vízben tartja revier-jét és igyekszik szaporodni (persze lehet, hogy tévedek). Ezt az elképzelésemet alátámasztja a más afrikai sügerekkel együtt tartott Haplochromis sp. 44-nõstényeim viselkedése, amelyek rendszerint növények közelében kerestek menedéket, ellentétben a más tavakból származó sügerek nõstényeivel, amelyek inkább kövek közé bújtak. A növényekkel szemben közömbösen viselkedtek, nem ették és nem túrták ki azokat, eredeti élõhelyén megtalálhatóak pl. egyes Vallisneria-fajok, amelyek alkalmasak akváriumuk betelepítésére és díszítésére. Amire figyelni kell: hihetetlen agresszív faj, semmit nem kímél. A két hím szinte állandóan üldözte egymást, és ha véletlenül nem, akkor a többi faj hímjeivel csatáztak. Lehet, hogy ebben a relatíve kis medenceméret (200 l) és a sok faj is ludas volt (mára a helyzet megváltozott, mint azt egy másik topicban már leírtam). Nálam egyértelmuen a medence egyik urának számított a domináns hím, rendszeresen csatákat kezdeményezett még a Melanochromis johannii hímemmel is. Eddig még csak egy olyan halat találtam, amely felveszi vele a versenyt agresszivitásban, ez a Neolamprologus cylindricus, melyet szintén volt szerencsém tartani. A fentiek ne riasszanak el senkit a tartásától, megfelelo társításban biztos vagyok benne, hogy sokkal kevésbé agresszív – bár egyes források szerint jót tesz a hím színeinek, ha két hímet tartunk egy medencében, ekkor állandó harcra és a színek élénk prezentálására számíthatunk.

Összességében egy rendkívül színes, látványos és érdekes fajról van szó, amelyet megfelelõ társításban bízvást ajánlhatok minden sügeresnek.

A cikk bevezetojének megírásához nagy segítségemre volt az alábbi linken található, Matt Clarke nevéhez fuzodo írás:
http://www.practicalfishkeeping.co.u...article_id=107

2007.03.02.

Írta: Ihsahn, www.cichlids.hu fórum
A cikk bevezetõjének forrása: http://www.practicalfishkeeping.co.u...article_id=107 [Matt Clarke]

Szerkesztette: Bene 'TuTToBeNe' Zoltán