www.cichlids.hu - Maylandia estherae "Orange"

MAYLANDIA ESTHERAE "ORANGE"

Elsõ körben tegyünk rendet a fejekben, hogyan is van az elnevezés? Igen, ezt a halat jó értelemben vett, "yellow"-kal vetekedõ kommerszsége ellenére sok félreértés lengi körül, már ami az elnevezést illeti. Talán azért is van ez így, mert az interneten keresgélve találkozhatunk Pseudotropheus estherae és Metriaclima estherae elnevezéssel is… Ráadásul laza kézlegyintéssel Pseudotropheus zebra, vagy Maylandia zebra-ként is elintézhetõ. Állj! Most akkor hogy is van ez?

1899-ben Boulanger már leírta a Pseudotropheus zebrákat, amiket késõbb Ad Konings nyomán szintén átsoroltak Maylandia zebrának. 1995-ben Konings mutatott rá, hogy az ekkortól Maylandia estherae gyûjtõnevet viselõ halak eléggé különböznek a zebráktól, hogy saját nembe sorolják õket. Mondhatnánk új hal, pedig dehogy, az 1970-es évek óta jelen van az akvarisztikában.

Érdekesség még, hogy Konings, egy bizonyos Stuart Grant nevu úriember (sügér-kereskedõ), jól ismert feleségének - Esther Grant – tiszteletére választott nevet az új nemnek.

No most, hogy tudjuk honnan is szalasztották a Maylandia estherae-ket, különítsük el a nemen belüli színváltozatokat. Felsorolni lehetetlen õket, mivel az OB változatok is teljesen elfogadottak, köszönhetõen annak, hogy a természetben is összeívnak a különbözõ színezetet viselõ egyedek a fenti "névháborúból" kitunõ népes rokonsággal. Két nagy változat azonban mindenképpen kiemelendõ, népszerûségük, és elterjedésük miatt. A "Rot-rot" (vörös-vörös, vagy piros zebra, és szinonimái), illetve az "Orange" (értelemszerûen narancszebra). A "Rot-rot" hímje rózsaszínes, kéken irizáló hátúszóval, míg a nõsténye világos narancstól a vöröses tartományig figyelhetõ meg színezet tekintetében. Az "Orange" azért érdekes elnevezés, mert a hímje világoskék, nõsténye élénk narancssárga. Nos én ezen legutóbbi, vagyis a Maylandia estherae "Orange" változatról írok, az eddigi bekezdések minõsüljenek egyfajta bõ lére eresztett bevezetõnek. Ugyanakkor sok általános jellemzõ a rokonokra is igaz lehet.

Mi a kezdõ halas rákfenéje?

Emlékezzünk csak vissza, hányan tettük fel magunknak a kérdést, amikor nagy megelégedésünkre elsõ afrikai sügéreink ívását követtük, és köptetve, vagy nem köptetve, mindenesetre elkezdtük tanulmányozni a saját nevelésûúj generációt: Vajh milyen nemûek? És itt van megint egy ok, amiért az "Orange" szinte egyedülálló, és kezdõk kedvence lehet. Az anyjuk szájából frissen kikerülõ apróságok a színezetükben rögtön mutatják a nemi hovatartozást A lánykák élénk narancsok, a fiúk pedig kékek, igaz, ekkor még némi barnás árnyalat is megfigyelhetõ, de 0,5-1cm-es korukra az árnyalat a felnott egyedekével azonos. A színezet szempontjából fontos, hogy a hímeken a zebra-örökség megfigyelhetõ enyhe függõleges csíkozás formájában, mely az alapszín világosságával egybevágóan erõsen kedélyállapot-függõen jelenik meg, illetve tûnik el, sõt intenzitása, kéksége is ettõl függ. Megfigyeltem a domináns hímeken a teljes kivilágosodás mellett megjelenõ, az alapszínhez mérten picit sötétebb, de igen világoskék csíkokat éppúgy, mint a behódoló, de ideges szubdomináns hím egyedek sötétebb alapszínéhez illõ, még sötétebb - sötétkék mintázatot is. A mintázatnál a vérvonal tisztaságára utalhat a szabályosság, bármiféle törés, elágazás a csíkokban sokadik generációs, leromlott génállományra utalhat, bár apróbb eltérések normálisnak mondhatóak. Kiemelendõk az alaptípus hímjein az élénk-narancsos-sárga, relatív nagy ikrafoltok. Amikor alapváltozatról beszélek, akkor tudni kell, hogy míg a Malawi-tóban a zebrák a teljes tóban elofordulnak, addig a "Rot-rot" és az "Orange" változat hazája a mozambiki Metnagula-tól 15km-re délre esõ partszakasz. Szokták még "Minos Reef"-ként is emlegetni ezt a területet, mely erõsen sziklás, tipikus görgetegzóna. Ahogy az elterjedési területen belül északra haladunk, az ikrafoltok akár teljesen hiányozhatnak az itteni egyedekrõl. A nõstényeken az alap narancsszínnel egyezõ árnyalatú foltok figyelhetõk meg az anális úszón, és a hátúszó végén. Az alaptípus hímjeit szokták keverni a Maylandia Callainos-al (lásd Tuttobene írását a Malawi tó szekcióban a fõoldalon), noha szembetunõ, hogy a Callainos testformája kecsesebb, feje nyúlánkabb.

Tartása megint csak a kezdõknek kedvez, nem túl bonyolult. A 12-13cm-esre megnövõ hímek, és ennél valamivel kisebb nõstények már 250l-tõl jól tarthatóak, de a kisebb helyen a több hím nem fér el. Nálam 540l-ben is csak átmenetileg (8 hónapig) tudott osztozkodni két hím a területen, míg az egyik végleg behódolni kényszerült. Sajnálom is, mert igen látványos, nem vérre menõ, oldalba-kapásos, szájbaharapdálós-csókolózós, uszony-feszítõs csatákat voltak képesek elõadni. Az agresszió azonban itt ki is merül. Ugyan gyakran válik teljesen domináns egyeddé az akváriumon belül (nálam is ez a helyzet az 540l-ben) robosztusságának köszönhetõen, de nem igazán vehemens, maximum a legjobb ívóhelye(ke)t sajátítja ki, és ha a nõstény hajlandóságot mutat, akkor kergeti el ennek picit szélesebb környezetébõl is a lakótársait. Olvastam egyedfüggõ agresszióról is, de gyanítom, nem megfelelõ környezetben jöhet ez elõ. Biztosítsunk sziklákkal kényelmes terepet, néhány nagyobb barlang feltétlen szükséges, ahonnan a domináns egyed buzgón kitermeli az aljzatot, adott esetben egy hím, több barlangot is fenntart magának.

Nem egy válogatós fajta az etetés tekintetében sem (kezdõk, ügye már szeretnétek ilyen halat? ). Noha bélrendszere alapvetõen hosszabb, lévén a természetben legfõbb elesége a kövekrõl lecsipegetett alga (igen szórakoztató, ahogy ezt az akváriumban is mûvelik elõszeretettel, függõlegesen fejenállva csipegetvén a kövekrõl a termést), de jól alkalmazkodik a fehérjedúsabb táplálékhoz is. Jó arányt tartva, leginkább mindenevõnek sorolható, ráadásul nem érzékeny a bélrendszere, nálam a jórészt húsevõ társításban is remekül érzi magát, a kicsit korosabb hímek pocakosodására kell csak figyelni, de ez olyan sármos, mint nálunk a sörhas.

Az 5-6cm-es méretet elérve válnak ivaréretté az egyedek, és rögtön kezdetét is veszi a robosztus szaporodási hajlam (20-30 viszonylag nagyméretû ikra). Tehát az utánpótlás-nevelés sem jelenthet gondot. A nõstények megbízhatóan forgatnak, könnyen köptethetõk, de nálam az 540l-ben csak a legelszántabb túlélõket szoktam idõrõl-idõre lehalászni, és a sok búvóhelynek köszönhetõen itt most meglepõen sok egyedrõl beszélek. Érdekesség, hogy mivel a kishalak neme azonnal szembetûnõen látszik, kényelmesen lehet megfigyelést végezni az utódok nemi arányáról. Amikor átmenetileg a két erõs hím mellett csak egy nõstényem volt (nyilván nem ideális állapot), akkor az anya szájából rendre 1:8 arányban kerültek ki a kicsik, vagyis erõs nostény-többség született. Majd Istil kollégától hoztam egy ivarérett hölgyet, és néhány ivarérés elõtti serdülõ kislányt. Az eredmény érdekes, az immáron két ivarérett forgató lánykáknál az elobbi arány 1:5-re változott, majd ahogy a fiatalok is elkezdtek forgatni, lassan beállt az 1:1-ben felállás, de ekkor már több ivarérett nõstény volt a mikrokörnyezetben, mint hím. Amikor a jelenlegi béta-hímem végleg behódolt, és immáron lemondott párzási szándékáról, a legfrisebb generációban már több volt a fiú. Úgy tunik tehát, hogy valamiféle "láthatatlan" összefüggés megfigyelhetõ ezen a területen, és továbbgondolván ezt, rögtön a nagy világháborúk vérengzései után születõ rengeteg fiúgyermek jutott eszembe. De ez most nem az az írás, ahol ezt tárgyaljuk. Mindenesetre elképzelhetõ, hogy más afrikai sügérek is hasonlóan hozzák a nemi arányokat nem köptetett nevelés esetén, csak nem ennyire szembetunõ a dolog.

Vizük esetében a szokásos malawi-tavi vízparaméterekre törekedjünk, bár a 26-28 fok tûnik a legideálisabb hõmérsékletnek. Meghálálják a részleges vízcseréket színezet, és szaporaság tekintetében egyaránt.

Összegezve tehát a fentieket, egy igazi, széles körben beszerezhetõ (szabályos csíkokra figyeljünk), könnyen tartható, társítható, alap-dilemmákat eldöntõ, "kezdõk kedvence lehet" sügérrõl írhattam, mely annak ellenére, hogy mennyire "lesajnált" típus bizonyos körökben, mindenkinek szolgálhat egyedi, és általános értelemben vett meglepetésekkel, még akkor is, ha azt hiszi, mindent tud már a sügérekrõl. Csak ajánlani tudom tartásukat!

Források:
http://www.gcca.net/ - Greater Chicago Cichlid Association
http://malawicichlids.com/
Lukács-Sinkó: A Tanganyika- és Malawi-tó sügérvilága
többéves tartási tapasztalat, megfigyelés

2007.03.02.

Írta: Ivánka 'Kiberlovag" Vince, www.cichlids.hu fórum
Szerkesztette: Bene 'TuTToBeNe' Zoltán