www.cichlids.hu - Melanochromis johannii

MELANOCHROMIS JOHANNII

Melanochromis johannii (Eccles, 1973)

Egyéb elnevezések, kereskedelmi nevek: „blue johanni”, „cobalt-orange cichlid”, „Johann’s mbuna”, „Johanni Mbuna”, „Electric blue johanni”; Magyarországon általában csak annyit írnak ki a medencére a kereskedésekben, hogy „Johanni”. Régebben a „Pseudotropheus”-ok közé sorolták õket.

Elterjedés: halunk a Malawi-tóban õshonos, endemikus faj, az alábbi szigetek környékén elterjedt: Metangula, Chilucha Reef, Masinje Rocks, Cape Ngombo; South of Cape Ngombo, Makanjila Point. A Melanochromis johanni a görgetegzóna lakója, 6 méteres mélységig elterjedt. A „Mbuna”-csoport tagja.

A HÍM

Leírás: a Melanochromis johanni szerintem az egyik legszebb akváriumban tartott afrikai sügérfaj. Ivari dimorfizmus jellemzi, a nõstény és a hím kinézete eltérõ. A hímek alapszíne hihetetlen, csillogó mélykék vagy fekete (innen származhat az „Electric” sügér elnevezése a külföldi szakirodalomban), melyen két markáns világosabb csík húzódik. A két csík lehet összefüggõ, avagy földrajzi variánsként szaggatott is. A szaggatott csík jellemzõ egy másik Melanochromisra is, a Melanochromis interruptusra; a két faj megtévesztõen hasonlít egymásra. A hal színe stressz esetén (költöztetés, üldöztetés az akváriumban stb.) kifakulhat, akár napokra is. A nõstények színe narancssárga vagy mandarinsárga, nagysága hasonló a hímekhez. A hímek színe állítólag még szembetûnõbb, ha a tengeri akváriumokban használatos „marine blue” világítás alatt nézzük. A johanni 10-12, egyes források szerint 14-15 cm-re nõhet meg akváriumi körülmények között; a természetben ritka a 10 cm-nél nagyobb példány. Az ivadékok egyszínû narancssárgák; a hímek 1 éves koruk, ivarérésük körül veszik fel lélegzetelállítóan gyönyörû színeiket (nálam minden kíváncsi vendég elsõre a hím johannit szúrja ki, mint „legszebb” halamat). Életkora, „élettartama” 12 év körül maximálható. A kereskedelmi forgalomban általánosan elterjedt, gyakran kapható faj.

A NÕSTÉNY

Táplálkozás: A Melanochromis johanni eredetileg növényevõ, fõ tápláléka az alga. Akváriumi körülmények között a saját tapasztalataim szerint inkább mondanám rá, hogy mindenevõ. Nálam Aquatic Nature-t, fagyasztott cyclopsot, spenótot, Malawi Mix-et és JBL NovoRift-et, ritkán élõ vízibolhát (Daphnia) kapnak, ebbõl még nem származott gond soha. A szakirodalom szerint hajlamos az úgynevezett „Malawi bloat”-ra, ami akkor alakul ki, ha növényevõ halainknak túl sok, fehérjében vagy proteinben gazdag táplálékot adunk; ez akár halálos is lehet halainkra.

Tartása: a johanni hímek tapasztalatom szerint nem agresszívek más mbunákkal (nálam Pseudotropheus acei „Msuli” és Pseudotropheus elongatus „Mpanga” csapatok a lakótársaik), sõt, inkább õket zavarják el más fajok vehemensebb vezérhímjei, még akkor is, ha a johanni nagyobb az agresszornál. Ellenben a hím johanni megállás nélkül uzi-hajtja a nõstényeket, sõt, a nõstények is hajlamosak az egymás közti „balhézásra”. Elsõre egy hármas csapatot vettem az egyik kereskedésben; a hím fáradtságot nem ismerve naphosszat üldözte két nõstényét, még akkor is, amikor egyszerre mindkettõ forgatott. Pár hete sikerült szert tennem két újabb nostényre; ez helyreállította a békét. Ugyan a nõstényeket még mindig üldözi a hím, de most igazságosan megosztja fenti tevékenységét a négy nõstény között. Fenti tapasztalatok azt mondatják velem, hogy 1 hímet és legalább 3-4 nõstényt tartsunk ebbõl a fajból; egy ekkora csapat tartására megfelel egy 200 literes akvárium (bár egyes források szerint egy „species only”, azaz csak egy adott faj tartására kialakított akvárium esetében elegendõ lehet egy 100 liter körüli akvárium; én ezt kevésnek tartom, mert elég mozgásigényes halak). Több hímet véleményem szerint csak nagyságrendekkel nagyobb akvárium esetén lehet tartani, mert az erõsebb hím megölheti gyengébb fajtársát. A hím „reviert” tart; nálam az akvárium egyik hátsó sarkát sajátította ki. A nõstények szívesen megbújnak a növények, kövek nyújtotta menedékekben. A hím 20-25 cm átmérõjû, kör alakú gödröt ás egy tereptárgy (kõ, cserép stb.) köré, oda próbálja szaporodáskor a nõstényeket becsábítani, és az ívásra is ott kerül sor. Ezt a gödröt a hím napi rendszerességgel karbantartja. (Szerencsétlen hímnek néha nincs esze; nálam rendszeresen felfelé próbálja köpni a szájában hordott homokot, persze sikertelenül). A gödörásó szokások miatt mindenképpen olyan aljzatot tartok ajánlatosnak, amiben ezt a tevékenységét „kiélheti” a hím (apróbb szemû sóder, homok). 24-26 Celsius-fok az ideális tartásukra.

Szaporodása: mint azt már korábban említettem, a hím megállás nélkül ûzi a nõstényeket; siker esetén a megásott gödörben kerül sor az ívásra. A hím a gödör közelébe érve hihetetlen sebességgel úszik a nõstény közvetlen közelébe, úszóit megfeszítve, gyönyörû színekben csillogva; majd hasonló sebességgel visszaúszik a gödörbe. Ezt másodpercenként kb. 2-szer megismétli, míg a nõstény hajlandó meglátogatni gödrében. Anyai szájköltõ, az ivadékok kiúszását követõen az anya sorsára hagyja kicsinyeit. A szakirodalom (és a sügeres kollégák) szerint a 14. napon el lehet venni az ivadékokat a nõsténytol, én ezt a 18. napon szoktam végrehajtani. Az ivadékok száma 60, kivételes esetben 90 is lehet; nálam 20 körüli számú ivadéknál még nem volt több (ezt a nõstényeim viszonylagosan fiatal korának, illetve „köpetõi” bénaságomnak tudom be). A megszületett ivadékok viszonylag nagyok; etetésükre nálam a porrá tört Aquatic Nature és a fagyasztott, átszûrt cyclops felváltva történõ etetése bevált. A nõstények megbízhatóan forgatnak; a köpetést követo 20-30. napon már rendszeresen megint forgatnak. Az ivadékok eros túlélési ösztönnel rendelkeznek; egyes esetekben, amikor nem vettem el a nõstényektol az ivadékokat, így azok a „nagy” akváriumba kerültek, születésük után gyakran több hetet is túléltek a picik kövek és növények árnyékában megbújva, míg végül valamelyik vérszomjasabb Mbuna elkapta õket.

Összességében egy rendkívül kellemes fajról van szó, nem titkoltan nekem ez a faj a kedvenc afrikai sügerem, amit az is bizonyít, hogy bár nem szokásom halakat elnevezni, a hím johanni a megtisztelõ „Pedró” nevet kapta tõlem. A faj rendkívül dekoratív, relatíve igénytelen, ám megbízhatóan szaporodó hal, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy szerezzen be egy kisebb csapatot és gyönyörködjön a hím egyedülálló színeiben és viselkedésében. (Ivadékokat eseti jelleggel, igény szerint tudok adni).

2006.12.17.

Írta: Ihsahn, www.cichlids.hu fórum