BIOLÓGIAI SZÛRÉS

...avagy a nitrogénvegyületek útja az akváriumban

- A MÉRGEZÕ AMMÓNIA KIVÁLASZTÁSA A HALAK ÁLTAL
- A NITROGÉNVEGYÜLETEK ÚTJA AZ AKVÁRIUMBAN
- HOGY LEHET MEGAKADÁLYOZNI AZ AMMÓNIAMÉRGEZÉST?
- AZ AMMÓNIAMÉRGEZÉS TÜNETEI, LEZAJLÁSA
- A NITRIT ÚTJA, HATÁSA A HAL TESTÉBEN
- A SZIVACSSZÛRÕ, AZAZ A "MATTENFILTER"
- BIOLÓGIAI SZÛRÉS AZ AKVÁRIUMBAN
- A "SZÛRÕBAKTÉRIUMOK" MEGTELEPEDÉSE EGY ÚJ AKVÁRIUMBAN
- A "SZÛRÕBAKTÉRIUMOK" SEJTSZÁMÁNAK FEJLÕDÉSE
- INDÍTÁSI FÁZIS EGY ÚJ AKVÁRIUMBAN
- NITROGÉNVEGYÜLETEK LEBONTÁSA AZ AKVÁRIUMBAN
- A SZÛRÉS CSÚCSA, AZ ÉRETT ISZAP

 

A MÉRGEZÕ AMMÓNIA KIVÁLASZTÁSA A HALAK ÁLTAL

A halak jelentõs mennyiségû ammóniát választanak ki, ami számukra mérgezõ

A halak a kopoltyújukon keresztül nagy részben ammóniát (NH3) választanak ki. Ha ez a mérgezõ ammónia a vízbõl valamilyen ok miatt nem távozik, vagy a mennyisége megnõ, megölheti halainkat. Különbözõ források a mérgezõ NH3 határértéket a behatás ideje, hõmérséklet, és halfajtól függõen átlagosan 0,01 - 2 mg NH3/L mennyiségben szabják meg. Az ammónia (NH3) ammóniumionokból áll, és fordítva.
Ha a kedvencünk pH6 körüli vízben úszik, a kilélegzett ammónia (NH3) azonnal ammónumionokká változik (NH4+), ami nem mérgezõ az egyedek számára. Mindkét anyag egy pH-környezetfüggõ egyensúlyban viszonyul egymáshoz. Például 25°C vízhomérséklet és pH 9,2 esetén meglehetõs sok ionmolekula van jelen, 8,2 pH értéknél csak 10% az ammóniatartalom, viszont 7,2 pH nál 1% az ammónia aránya, pH-os víznál pedig már csak 0,06%. Ha viszont egy vízcserét foganatosítunk, ami során a víz pH értéke 6-ról 8-ra változik (ami könnyedén elképzelhetõ), és az eredeti vízcsere elõtti ammóniumtartalom 1mg NH4/L, így a vízcsere utánra egy ammóniatartalom 0,0006 NH3/L értékrõl, 0,06 mg NH3/L-re változhat, ami az érzékenyebb halak számára már meglehetosen mérgezõ!

VISSZA AZ OLDAL TETEJÉRE

 

 

A NITROGÉNVEGYÜLETEK ÚTJA AZ AKVÁRIUMBAN

A nitrogénvegyületek útja az akvárumban

A nitrogénvegyületek legnagyobb arányban az akváriumba beszórt táplálékkal kerülnek. A kereskedelemben kapható trágyák nagyon kevés, vagy elhanyagolható nitrogénvegyületet tartalmaznak. A halak szárazeleség körülbelül 50%-ban proteinekbõl állnak, a fagyasztott szúnyoglárvák 10%-ban. A Proteinek 15-18%-a nitrátvegyületekbõl áll. Az elfogyasztott proteinek 90%-a a halak által kilégzésre kerül, és így az abban fellelhetó ammónia a vízbe kerül. Ami nem emésztett proteinként (nem elfogyasztott, és nem megemésztett) kerül a vízbe, azt a baktériumoknak kell lebontani. Ezeknek a proteineknek az ammonifikációja során a baktériumok által további plusz ammóniatartalom kerül a vízbe. Növésben levõ növényi részek ebbõl az ammóniatartalomból több-kevesebb részt felhasználnak, hasznosítanak a megvilágítási fázis alatt. A maradék a nitrifikáló baktériumok által kerül feldolgozásra, amik a Nitroszomóna és a Nitrobacter nemzetségbe tartoznak. Ezek az ammóniumot, és az ammóniát nitrátba (NO3) oxidálják, illetve alakítják át, ha bejáratott baktériumkolónia rendelkezésre áll. Egy biológiai szurõben 4 perc benttartózkodás után a belépés idejekori 0,1 mg NH4/L kifolyáskor 0,0 mg. Ilyen gyorsan képes a baktériumflóra az ammóniát elbontani! A nitrát ezután egy gyengébben betelepített akváriumnál gyorsan növõ növények által mind felhasználásra kerülhet. Erõsebben telepített akváriumoknál az e fölötti nitrátfelesleg folyamatosan halmozódik, amit csak vízcserével távolíthatunk el.

VISSZA AZ OLDAL TETEJÉRE

 

 

HOGY LEHET MEGAKADÁLYOZNI AZ AMMÓNIAMÉRGEZÉST?

Hogy lehet megakadályozni az ammóniamérgezést?

Az eddigiek alapján két feltételnek kell teljesülnie, éspedig legyen magas a ph érték (sügereknél amúgy is ideális), és lehetoleg túlnyomórész ammónium legyen jelen. Túl sok ammónium keletkezhet magas ph érték mellett új akváriumnál, erosebb etetésnél, túletetésnél, vagy a baktériumflóra kipusztításánál (akvárium, szurotakarítás, generálozás, rendkívül hosszú áramszünet azaz több mint fél óra). Magas pH érték elérheto rendszeres heti vízcserével, illetve a vízcserearány emelésével, ha a csapvíz magas keménységi értékekkel rendlekezik (KH). A másik módja következetes és hatékony szelloztetés, ami kihajtja a vízbol a széndioxidot (mozgó vízfelület, diffúzorok, áramlatok). Eros asszimiláció (tápanyagbeépülés) is megemelheti a pH értéket.

VISSZA AZ OLDAL TETEJÉRE

 

 

AZ AMMÓNIAMÉRGEZÉS TÜNETEI, LEZAJLÁSA

Ammóniamérgezés tünetei, és lezajlása.

A halak normálisan úsznak, de hevesen lélegeznek. Majd késobb a vízfelszínhez közel úsznak, és rendszertelenül, néha görcsös módon kapkodják a levegot. Ilyenkor is heves még a levegovételük. Egyre kevesebbet mozognak, megülnek egy félreeso sarokban, magukba fordulnak, apatikusak lesznek, majd teljes színezetükben pusztulnak el. A kopoltyúfedo lilásra is színezodhet.
Ezeknek a szimptómáknak az észlelésekor ajánlott azonnal ammónium, és pH mérés, majd a gyanú beigazolódásakor sürgos beavatkozás, amik közül a leghatékonyabb a ph érték gyors lesüllyesztése lehet, ami a mérgezo ammónia ammóniumba való átalakulását eredményezi.

VISSZA AZ OLDAL TETEJÉRE

 

 

A NITRIT ÚTJA, HATÁSA A HAL TESTÉBEN

A nitrit (NO2) útja halainkban, és hatása a hal testén belül

Nitrit kétféle módon, a táplálkozással együtt három úton kerülhet be a szervezetbe. A leggyorsabb, és legeffektívebb út egy diffúzió a salétromsav egy disszociálatlan molekulájánaként. Ez akkor jelentoségteljes, ha a víz pH értéke a halunk vérének a pH értéke (általában 7,2-7,4) alatt van. A nitrit sav molekula (HNO2) a kopoltyú hámszövetén keresztül diffundál, és a vérplazmában vagy a Eritrocitában (vörösvértest) disszociál (szétválik) protonra/hidrogénionra (H+) és nitrit (NO2-) ionokra. Ha ez a disszociáció létrejön, akkor az eritrocita (vörösvértest) membránján át kell jutnia. Mivel ezen membránban klorid (Cl-) ionok szénsav (HCO3-) anionra cserélodnek ki a bikarbonát (CO2) kötésbol, így ezen az úton a nitrit (NO2-) anionok potyautasként a vörösvértesbe jutnak. A hemoglobin (az oxigénszállítás a feladata a vérplazmában) affinitása ezen anionok felé jelentosen nagyobb, mint az oxigénmolekulák (O2) felé. A nitrit (NO2-) ionok a központi atomokhoz kötodnek, így hozzájuk oxidálódnak. Így kiesik a hemoglobin ezen kötési pontja az oxigén felé. Ha az ilyen kötések koncentrációja a hal vérében az össz-hemoglobin koncentráció 5%-a fölé ér, akkor tapasztalható a kopoltyú és környezetének oxigén (O2) és bikarbonát (CO2) tartalmától függoen oxigénkövetelés, és más faktorok az egyednél, amik többé-kevésbé a nitritmérgezés sziptómái (tünetei). A dezoxidált, tehát nem oxigénnel töltött hemoglibin kékes, a methemoglobn barnás színu, ez látható a kopoltyún is. A hal ilyenkor oxigénéhségben szenved, így az organizmus további károsodása lehetséges.

Ezáltal megmagyarázott a jelenség, amikor a halak nitrites „levesben” úsznak és hevesen lélegeznek, noha az akvárium oxigéntartalma és ellátottsága megfelelo.
Hevesen lélegzo halak például újonnan berendezett akváriumban, vagy nem bejáratott nevelomedencében fentiek miatt lehetséges nitritmérgezésre utalnak!

A nitrit-ion másik útjának vége hasonlít az elozokben leírt variációhoz. A víz magasabb pH értékénél az átereszto membránon való áthatolás diffúzióval már nehézkes, nem muködik. Viszont a halnak édesvízben van egy másik problémája.
Az egyed testfolyadékai magasabb ionkoncentrációjúak, mint az ot körülvevo víz.
Ennek következményeképpen fennálló ozmotikus nyomás (kémiai szívóhatás, a víz az ionosan töltött tér fele vándorol) hatására vízmolekulák hatolnak át az organizmus sejt, és kvázi „elvékonyítják”, kiegyenlíteni igyekeznek ezt az ionkoncentrációt a testfolyadékban. Ennek a körülménynek hatására és a test felduzzadásának megakadályozása érdekében a hal a veséjén keresztül vizeletként bocsájtja ki ezt a víztöbbletet. Ezáltal a testébol ionokat veszít,
Ezek az eleség által bevitt tartalékból és a már fent említett - a kopoltyúhámban, és más fo szervekben - klorid (Cl-) cellákból pótlódik vissza a testfolyadékba. A klorid cellák memránján keresztül foként egy speciális protein molekula ATP-fogyasztása során klorid (Cl-) ionok kerülnek felvételre (ATP-fogyasztás: ez a felvétel energiaigényes folyamat, amihez a protein tárolja az energiát). A cella membránján az ezután kialakult potenciálnak köszönhetoen kationok érkeznek a sejtplazmába, így a hal szervezete ion utánpótlást kap a vízbol a vérbe. Ezt az utánpótlást a hal szervezete magasabb ozmotikus nyomásnál értelemszeruen effektívebben produkálja. A probléma azonban a szervezet iontartalmán fekszik. Ha ebben a szituációban a kloridtartalom minimális, akkor a nitrit (NO2) ionok abba a helyzetbe kerülnek, hogy „lehetoségük van” az organizmusba kerülni. Ha azonban a fent vázolt szituációban az organizmus kloridtartalma elegendoen magas, akkor az egyedek meglepoen magas nitrittartalmat képesek elviselni, ami mellett esetleg más vízben már élo hal nem is úszna!
Eredmény:
A nitritmérgezés a halban már alig befolyásolható, épp ezért a nitrit bejutása a szervezetbe az a pont, ahol erre lehetoség van. Ezért amikor jelentos nitritértékek szabadulnak fel, az okot kiderítve azt lehetoség szerint azonnal be kell határolni, vagy megszüntetni. A disszociálatlan salétromsav a kopoltyúhám membránján akadálytalanul diffundálhat. Emelkedo homérséklet mellett, és/vagy emelkedo pH értéknél szétválik a nitrit savas oldata, így a szétválás egyensúlyában a nitrit szerepe megno, így csökken az ezáltali veszély. A nitrit felvétele a fent írt körülményeknek megfeleloen a kloridcellákon keresztül történhet. Ez a felvétel megfelelo kloridellátás mellett jelentosen akadályozható, de valószínuleg nem teljesen. Ajánlatos magas nitrit értékeknél a víz pH értékét átmenetileg 7 és 7,5 közé beállítani. Mindeközben feltétlenül figyelni kell a víz ammónia, és ammóniumtartalmára (NH3, NH4+), nehogy ezáltal plusz veszélyt provokáljunk az egyedekre nézve (lásd: cikk ammónia). Ajánlatos emellett magas nitritkoncentrációnál az elviselhetoség keretein belül (1,5 evokanál/100 Liter víz) konyhasó formájában klorid bevitele a vízbe.

VISSZA AZ OLDAL TETEJÉRE

 

 

A SZIVACSSZÛRÕ, AZAZ A "MATTENFILTER"

Az oldalsó szivacsszûrõ avagy a "Hamburger Mattenfilter"

Mi is ez? Egy akváriumot képzeljünk el, leginkább az oldalsó fal mentén szivacsos, vagy suru „szövetu” szuroanyaggal ellátva, amiben a víz keresztirányba áramlik. Egy keringeto szivattyú, vagy egy levegovel hajtott szívónyílás dobja vissza a vizet az akváriumba. A szuroiszap a lyukacsos szuroanyagban gyulik össze, leginkább az akváriumi oldalon. A nagy keresztmetszet, és a csekély szintkülönbség miatt az áramlási sebesség jóval csekélyebb, mint egy szívó rendszeru szuronél. Ezért az eltömodés veszélye jóval kisebb, és az iszap eloszlása egyenletesebb. A szuroanyagmennyiség igen jelentos, és emellett a kis szívóhatás illetve áramlás miatt etetéskor nem kell kikapcsolni, nem szív be eleséget. Az áramlás mértéke kb 5 cm/min. További elonye, hogy gyakorlatilag alig van szükség tisztításra, karbantartásra, így a legnagyobb terhelés mellett is kristálytiszta vizet biztosít. A fenti tulajdonságai miatt sorolhatjuk a legoptimálisabb szurofajták közé. A dönto indok viszont, ami kiemeltté teszi sok szurofajta között a feltunoen hatékony biológiai teljesítoképessége. És ez nem más, mint a benne felrakodott iszap!

VISSZA AZ OLDAL TETEJÉRE

 

 

BIOLÓGIAI SZÛRÉS AZ AKVÁRIUMBAN

Biológiai tisztítóberendezések az akváriumi szûrõk modelljeként

Modern kommunális tisztítóberendezések, szurotelepek tökéletesen tisztítják a szennyvizet organikus anyagoktól, nehézfémektol, nitrogén- és foszforvegyületektol. Ezen a tisztítási folyamat során döntoen fontos anyag az élesztett iszap.
Az utótisztító medencékben a megtisztított szenyvízbol ülepítik az iszapot, majd ezt az ágat visszavezetik a mechanikai tisztítású szennyvízhez. Tehát gyakorlatilag megy egy kört a rendszerben. A csúcsterhelésu rendszerekben az élesztett iszap mennyisége naponta kb 10%-ot dagad, így a körforgásból naponta távolítanak el. Kisterhelésu berendezéseknél ez nem szükséges. Itt az élesztett iszap mennyisége alig szaporodik, hozzávetolegesen állandó marad! Ez az iszap biológiailag szokatlanul teljesítoképes! A példaértéku ezeknél a berendezéseknél nem az építés vagy az üzemelés módja, hanem az iszap használata. Akvarisztikában sajnos ez nem álmodható meg a kis terek miatt, hanem a mikrobiológia elméletéhez kell fordulnunk.

Sok, a kereskedésekben kapható akváriumi szuro magas szurési sebességgel dolgozik, és ez „gyakori” eltömodéshez vezet. Ezek szervizelése, tisztítása, ápolása gyakori. Ezáltal sajnos pont megakadályozzuk, hogy az iszap elöregedjen. Ez megsemmisíto konzekvenciákhoz vezethet, ahogy a késobbiekben láthatjuk majd, mindenekelott, ha túl alaposan tisztítunk!

VISSZA AZ OLDAL TETEJÉRE

 

 

A "SZÛRÕBAKTÉRIUMOK" MEGTELEPEDÉSE EGY ÚJ AKVÁRIUMBAN

A baktériumok megtelepedése egy újonnan beindított akváriumban

Egy gyorsan szaporodó baktériumfajta többszörözodése ideális körülmények között minden 20. percben megvalósul. Így számolva látható, hogy 7 óra múlva több mint 2millió a baktériumok lélekszáma. A mikrobiológiai alapfeltétele az akvárium baktériumokkal való benépesülésének, hogy mind baktérium, mind pedig táplálék legyen elegendo számban jelen. Táplálék a haleledel, a halak ürüléke, és elhullott növényi részek által kerül a vízbe. Ez a táplálék részben oldott, részben különálló részekbol áll a vízben. Baktériumok kis számban, de népes fajgazdagságban vannak jelen. A legtöbb baktériumfaj jó táplálkozási körülmények között nagyon gyorsan szaporodik. Oket nem kell „oltani”.

VISSZA AZ OLDAL TETEJÉRE

 

 

A "SZÛRÕBAKTÉRIUMOK" SEJTSZÁMÁNAK FEJLÕDÉSE

Egy baktériumfaj sejtszámának fejlodése

Kiindulhatunk abból, hogy egy újonnan berendezett akváriumban, vagy egy teljesen felújított, kitakarított akváriumban egy napon belül megfelelo mennyiségu baktérium rendelkezésre áll, hogy az oldott organikus szennyezést semlegesítse. Ennek megtörténte után táplálkozási hiány keletkezik a baktériumoknál, megáll a szaporodás. Ezután ha a táplálkozási kínálat állandó, akkor a baktériumfaj sejtjeinek a száma is állandó marad, szaporulat és kipusztulás középen tartja a mérleg nyelvét. Mialatt azok a baktériumfajták, amik az oldott organikus tápanyagot elbontják gyorsan és hatékonyan teszik a „dolgukat”, ezalatt például a nitrifikáló baktériumoknál már más a helyzet. Az ammónia, és ammóniumoxidáló baktériumoknak körülbelül csak 3 napra van szüksége, hogy a keletkezett ammóniát lefogják a vízbol. A nitritoxidáló baktériumok már jelentosen lassabbak. Ezeknek a fajoknak az osztódási ideje körülbelül 24 óra, többeknek még hosszabb intervallumra van szükségük.

Sejtmennyiség

A baktériumok elszaporodásának kezdo fázisában a baktériumok a szabad víztérfogatban úsznak, sodródnak. Így minden felületre eljuthatnak. 1millió sejt/ml „lélekszámnál” már fehér ködként felismerhetoek. Pár óra vagy egy-két nap után egyszerre csak tiszta lesz a víz. A baktériumok a gyors elszaporodást követo éhségi fázisban pelyheket képeznek ki a szabad víztérfogatban, ami a szuroben a szuroanyagon iszapként, mulmként kicsapódik. A pelyhesedés elmélete a szakirodalomban még nem tisztázott. Egy viszont biztos, ennek a pelyhesedésnek a jelentosége mérvadó egy tisztítóberendezés számára. Pelyhesedés, és üledékesedés hiányában nem lenne esély a vízbol való kiválasztásnak. Egy kommunális tisztítóközpontban semmitol sem fél jobban a karbantartó, minhogy az élesztett iszap elfolyik. Láthatóan fellép a konkurrencia a pelyhesedo, és a vízben maradó baktériumfajták között. Gyenge terhelésnél a pelyhesedést képezo fajták vannak elonyben. Magában az akváriumban hasonlóan nagyon fontos szerepe van a pelyhesedésnek, enélkül a víz megtört, opálos, és zavaros maradna. Egy számpélda megadhatja a leképezést ismét. A pelyhek alapvetoen a szuroben, az akvárium talaján, a növények levelein képzodnek. A pelyhek belsejében késobb a baktériumokon kívül üledékrészecskék is sokasodnak, mint kolloidok és anorganikus komponensek (pl.: vashidroxid vagy kálcium-foszfát). Minél jobb a pelyhesedés, annál tisztább, átlátszóbb, kristályosabb lesz a víz. Ha a pelyhesedésen belül le tud zajlani a víztisztító folyamat, akkor a víben már nem terjednek tovább a baktériumok, azaz a sejtsuruség/ml 100.000-es érték alatt marad. Ha a terjeszkedési térfogatban a pelyhesedésnek és az iszapkicsapódásnak, vagy a táplálékkínálat túl magas, akkor a baktériumok egy része a vízben szuszpendált állapotban marad, úszik, sodródik, így a víz zavaros marad. Ilyesmit kell elképzelnünk pl egy erosen halakkal betelepített afrikai sügeres medencében, amiben növények sincsenek.
Az akvárium vizének rendbentartásában a baktériumok egy nagyszámú spektruma vesz részt. Részben egymással konkurrálnak, néha viszont kiegészítik egymást. A különbözo fajták a lebontási folyamatokban különbözo lépéseket végeznek el. Így lesz az ammónium oxidációjából nitrit, majd a következo nagy lépés egy folyamat eredménye szintén, a nitritbol így lesz a nitrát. A nitritoxidáló baktériumfaj elterjedésénél tudnunk kell, hogy az osztódási intervallum 24 óra. A nitritoxidáló baktériumoknak körülbelül 3 hétre van szükségük, hogy megfelelo számban legyenek jelen ahhoz, hogy a nitrit értéket alacsonyan tartsák.

VISSZA AZ OLDAL TETEJÉRE

 

 

INDÍTÁSI FÁZIS EGY ÚJ AKVÁRIUMBAN

Indítási fázis egy új akváriumban

Vegyünk egy frissen indított akváriumot, ahol az ammónia lebontása már a szuro biológiája által megoldott, de a nitritoxidáláshoz a jelen lévo baktériumok száma még nem elegendo. Ebben az idotartományban az akváriumvíz nitritkoncentrációja olyan értéket képviselhet, ami már halaink számára mérgezo lehet, vagy akár mérgezési tünetekkel könnyen el is pusztulhatnak. Minél hosszabb ez az idointervallum, annál többször vannak halaink a mérgezo koncentráció veszélyének kitéve. Eloreláthatólag reális veszélye ennek egy új akvárium beindítását követoen három hétig van. Ezt nevezzük nitritcsúcsnak, nitrithalálnak, vagy nitrit-peak-nek. Oltsuk a vizet boltban kapható baktériumteleppel, és türelmesen várjuk ki a biológia kialakulását. Hasnált akváriumvíz beöntésével gyorsíthatjuk a folyamatot, vagy már bejáratott szuroanyagot csavarjunk a vízbe.

VISSZA AZ OLDAL TETEJÉRE

 

 

NITROGÉNVEGYÜLETEK LEBONTÁSA AZ AKVÁRIUMBAN

A nitrogénvegyületek lebontása az akváriumban

Nitrogénvegyületek foként eleségként, protein formájában kerülnek az akváriumba.
A halak ezt részben emésztetlenül, vagy nem tökéletesen megemésztve bocsájtják ki, vagy vizelet és ammónium formájában kerül a vízbe, vagy túletetés esetén használatlanul szennyezi a vizet. A vizelet pár perc alatt az uroz nevu enzim hatására ammoniummá, és széndioxiddá válik.

Protein -> aminosavak és vizelet -> ammonium -> nitrit -> nitrát -> nitrogén

Az ammónium oxigén felhasználásával nitriten keresztül nitráttá oxidálódik. Akváriumoknál, amikben jelentos a halak lélekszáma, a nitráttartalom jelentosen megnövekedhet. Ha ez igen túlzó mértéket képvisel, akkor a hidrogénkarbonát elnyomásával a víz ph értéke le is zuhanhat. Ennek megakadályozására több lehetoség is van, a legegyszerubb, és leglátványosabb, hogy intenzíven növekedo növényekkel telepítjük be akváriumunkat, és kímélobben etetünk.

VISSZA AZ OLDAL TETEJÉRE

 

 

A SZÛRÉS CSÚCSA, AZ ÉRETT ISZAP

Az érett iszap tulajdonságai

A friss iszap csaknem kizárólag sok különbözo fajtájú baktériumból áll. Minél savanyúbb a millio, annál nagyobb az élesztok, gombákl tartalma az iszapban. 4-es pH értéknél adaptált iszap teljesen ásványosító anyagai ugyanolyan alaposan, és gyorsan tevékenykednek, mint egy másik mikroorganizmus-fajspektrummal rendelkezo iszap 7,5 Ph értéknél. Az ellentmondás noha az irodalomban fellelheto, de a gyakorlat mást mutat. A különbség, hogy alacsony pH értéknél a szimultán denitrifikáció nem, vagy akadályoztatva zajlik le.

Az érett iszap hatásai:
Optikailag tiszta víz
Alacsony sejtlétszám
Stabil pH érték
Mérgezoanyag mentes víz
Zavarosságot, opálosságot eredményezo anyagok elbontása
Tápanyagok elbontása, felszabadítása
Stabil Nitrátérték

A legérettebb iszap más anyagokban is gazdag, pl.: cellulóz, lignin, khitin, vashidroxid, vasfoszfát, kálciumfoszfát, nehézfémek mindenféle fajtából.

VISSZA AZ OLDAL TETEJÉRE

 

Remélem fenti tudásanyaggal segítettem mindazoknak, akik a szûréstechnika és annak mûködése terén hiányos alapismeretekkel rendelkeztek.

2005.10.20.

Írta és a forrásokat fordította: Bene 'TUTToBeNe' Zoltán
Forrás: Dr. Gerd Kassebeer (Copyright) www.deters-ing.de Társszerzõ: Lars Dettmann

Copyright www.cichlids.hu 2004-2008, minden jog fenntartva!