www.cichlids.hu - Pseudotropheus spec. "Aceii" Ngara, White Tail

PSEUDOTROPHEUS spec. "ACEII" NGARA

Egyéb elnevezések:
„White Tail Acei”
Fekete jégsügér (www.cichlids.hu által az itthoni magyar köztudatban így terjedt el)

EGY KIFEJLETT HÍM PROFILJA, MARKÁNS FEJ, FELTÛNÕ SZÍNEZET fotó: Bene Zoltán

Ajánlott akváriumméret: minimum 400 Liter

Méret:
hím/nõstény 16/12cm

Vízminõség:
Oxigéndús, igényes szûrésû akvárium, rendszeres vízfrissítés (hetente/kéthetente 10-15% vízcsere), kemény víz, magas KH értékkel (>8-9), pH 8,2

Étrend:
Vegetáriánus, érdemes magasabb Spirulina tartalommal rendelkezõ tápot biztosítani a rostos alapétrend mellé, ezen kívül kiegészítõnek gerincteleneket (Cyclops, Daphnia, Szúnyoglárva, utóbbi ritkábbanritkán).

Érzékenység:
Kiválóan turi a stresszt, a hõmérsékletváltozásokat, igen ellenálló faj, azonban közepesen érzékeny az etetésre, így ajánlott jó minõségu változatos étrend biztosítása.

Anyai szájkölto, a forgatás ideje kb 3 hét, köptetés 16. naptól probléma nélkül megoldható.

Akváriumi tartásra ajánlott nemi arány: 2/6, 2/7, 3/8, 3/9 csapathal!

KIFEJLETT ALFA HÍM NYUGALMI ÁLLAPOTBAN fotó: Bene Zoltán

2004 októberében Németországból egy barátom révén – kizárólag ritka malawiakkal és szaporításukkal foglalkozik – jutottam hozzá ehhez a ritkasághoz, ami mind kinézete, mind viselkedésmódja révén bármely malawi akváriumban unikumként megállja a helyét. Mikor barátommal annak idején beszéltünk a fajról, nem érdekelt különösebben, sajnos meglehetõs gyenge fotókat küldött át róla, ráadásul az internet legzegzugosabb helyein is nehéz volt fellelni élethûnek érezhetõ fotókat róla. Mivel mind ritkasága, mind pedig a sejthetõéletmódja – azelõtt tartottam már aceibõl a Msuli változatot – vonzó volt számomra, úgy gondoltam, hogy mindenképpen szeretnék beszerezni egy csapatot a halból.

Akkoriban már meglehetõs sok sügerest ismertem Magyarországon, így próbáltam ezeknél érdeklõdni az esetleges tartási tapasztalatokról. Nos ebben senki nem tudott segítségemre lenni, hiszen a halat sem nem látta közülük senki, sem pedig nem olvasott róla. Csak nem hagyott nyugodni a dolog, így hát a fõvárosban található neves kereskedésben, és más tapasztalt, régóta afrikai sügereket tartó forrásokban is érdeklõdtem. Sajnos a fajt nem ismertél, volt aki csak hallott róla. Nem kaptam információt nem hogy a beszerzési lehetõségekrõl és tapasztalatokról, de mindösszesen egyetlen személy tudott róla annyit, hogy fehér uszonyai vannak, ezt akkor látta, mikor belebotlott az interneten egy külföldi francia oldalon. Így hát a teljes ismeretlenség homályában, és megnövekedett izgalommal leadtam igényem 11db F0-ás példányra és vártam a példányok érkezését kis hazánkba – egy kollégám éppen akkor és arra járt üzleti úton, és szívesen segített-, hiszen más lehetõség nem adatott, csak Németországi barátomtól tudtam beszerezni, amit nagyon nem bántam meg.

Érkezéskor 4-5 cm-es kifakult – a 16 órás úton ráadásul 18 fokosra hûlt a vizük – riadt példányokkal szembesültem, amik semmilyen vonzó fajtajegyeket nem mutattak számomra. Az éjjel 11 órakor hosszabb felmelegítési és szellõztetési procedúra után beúsztatott példányok felett lekapcsoltam a világítást, hogy a lehetõ legkevesebb atrocitás érje õket, bízván abban, hogy mindegyiküket (11db) életben látom viszont a reggeli ébredéskor.

Ez így is történt, a halak szépen magukhoz tértek az éjszaka folyamán, és hevesen korzóztak csapatban az akváriumban ide-oda, immár szépen visszanyerve „színüket”, zavartalanul. Teszem a szín szót idézõjelbe, hiszen a fehéren lengõ uszonyok mellett fakó középszürke színben pompáztak.

A következõ hónapokban kialakult közöttük a dominancia sorrend, és a hímek kezdtek méretben szemmel láthatóan elnõni a nõstényektõl. Ebben az idõszakban talán a fejlõdõ szervezet igénye miatt rettenetes étkezõ orgiákat csaptak, etetéskor a halak lilás árnyalatú, rendkívül izgatott metálkék színezettel vetették magukat a táplálékfelhõbe. Ezt a fajta színelváltozást azonban csak etetéskor tudtam megfigyelni, udvarlásoknál nem.

ÉRDEKES SZÍNEZET FIATALKORBAN A TÁPLÁLKOZÁSI ÕRÜLET ALATT fotó: Bene Zoltán

A halak igen gyorsan fejlõdtek méretben, mintha húznák õket, a velük nagyjából egykorú Pseudotropheus fajokat maguk mögött hagyva a méret tekintetében. 6-7cm-es méretben a táplálkozási õrületük fokozatosan alábbhagyott, fejlõdésük lelassult, viszont a színezetük egyre inkább közelített a végleges állapot felé.

A következõ hónapokban - körülbelül 7-8 hónapos korukban - a hímek a dominancia sorrend ellenére egyre többet kergetõztek, néhol komoly uszonyfeszegetések kíséretében. Ennek a folyamatnak a vége egy szomorú ámde annál sokkal érdekesebb és döbbenetes hét nap lett. A vezérhím a csapat másik 5 hímjét akkurátusan elkezdte hajtani, komoly stressz alá helyezve ezáltal õket. Az eltelt egy hét után a béke helyreállt, azután hogy naponta egy elpusztult példányt vettem ki az akváriumból. A csapatból így a végére egy vezérhím és egy béta hím maradt meg, miközben a nõstények maradéktalanul jelen voltak.

Hogy a történetnek ne legyen szomorú a vége, a következo 2 hétben 3 nostényem is beforgatott, minekutána a vezérhím különösebb ellenfelet nem látott, így biztonsággal leívhatott velük.A csapat azóta is a legnagyobb békességben leledzik, a halak elérték a kifejlett méretet, a nõstények megbízhatóan, és rendszeresen forgatnak. Ennek eredményeképpen számos (ezidáig több 100) ivadékra tettem már szert, amiket 4-5 cm-es méretig nevelek fel, és igény szerint természetesen más, ez iránt a halfaj iránt érdeklõdõknek rendelkezésre is bocsájtok. Volt olyan köpetés, amikor 49db (!!! igazán ritkaság a mbuna sügereknél) példányt vettem el.

FORGATÓ NÕSTÉNY fotó: Bene Zoltán

Az idõk folyamán több halfaj lecserélõdött már az akváriumban, de ezek mellett a pompás példányok mellett azóta is hûen kitartok, hiszen mind a Malawi tónak, mind pedig a mbuna törzsnek kitunõ képviselõi, és példái. Örömömre szolgál, hogy ennek a fajnak a kevés ember közül tartója vagyok, és hogy bekerült a köztudatba, valamint már több sügeres barát akváriumába is, akik azóta szintén a kedvenceik között magas rangon emlegetik õket. Tehetik is mindezt azért, mert semmilyen másik faj mellett nem kell szégyenkeznie, hiszen egy kifejlett példány szétterpesztett úszókkal igazán grandiózus látványt nyújt bármelyik Malawi-tavi biotópban. Viselkedésének, elevenségének, és változatos életmódjának köszönhetõen ezt a halat véleményem szerint csak megszeretni lehet, egyetlen kihívás, hogy az embernek számolnia kell vele, hogy miután megszerezte, soha nem akar lemondani róla.

Mindazok érdekében, akiknek nincs lehetõsége akváriumukban társítani ezeket a példányokat, a 2006-os év elején úgy döntöttem, hogy a gyõri állatkert 7000 Literes afrikai-sügeres medencéjébe adományozok egy 20 fõs csapatot. Ezek a példányok azóta is kitartóan fejlõdnek, növekednek, és az ottani élettérnek a díszét képezik.

Kívánok minden ezzel a fajjal kapcsolatos érdeklodonek, és tartónak sok örömet a tartásában, az esetleges kérdésekre szívesen válaszolok levélben a tuttobene@cichlids.hu e-mail elérhetõségen.

Érdekességek és tanácsok:

A faj nevében található „acei” szó a latin nyelvbõl származik, az acer szóból. Jelentése éles, ami fogára utal.

Minden olyan sügeres kollégának ajánlom megfelelõ társításba, akik úgy gondolják, hogy nem egy minden sarkon kapható fajt telepítenek bele akváriumukba, de mégis mozgalmas életû, eleven példányokat szeretnének tudni benne, amik a Malawi sügeres listákon mindig ritkaságnak számítanak.

Mint a kereskedelemben elterjedt rokona (Ps. spec „Aceii” Msuli), erõszeretettel részesíti elõnyben az akvárium középsõés felsõ régióit mozgástér gyanánt.

Nem túl magas és áramvonalas torpedószeru teste igen formás és látványos jelenséggé teszi, amit csak fokoz a test alsó és felsõ részén ívelt testkontúr, ami a vezérhímnél erõsebb, látványát még erõteljesebbé, robosztussá teszi.

A vezérhím formája a csapatból mindig a legfeltûnõbb és legerõteljesebb, az acei Msuli változathoz képest sokkal izmosabb, robusztusabb, tömzsibb hatást is kelt, noha legalább ugyanakkora méretû.

Mozgásigényük hatalmas, erõszeretettel bandáznak az akváriumban ide-oda, noha véleményem szerint ezt nem tanácsos a térigénnyel összekeverni. Fontos, hogy megfelelõ méretu akváriumban (min. 400L) a felsõ két harmadban elegendõ szabad tér álljon rendelkezésre, amit az alsó harmad elegendõ számú tereptárggyal és sziklával határol.

Gyakran megvillantott méretes fehér uszonyainak (különösen a hát és farokúszó) látványa hosszú távon is élményszámba megy minden érdeklodõ számára.

A testük sötét árnyalata az életkorukkal egyre sötétebb, és színnel telítettebb, 2 éves korban már a feketés szürkés árnyalat kifejezetten mélykék árnyalatba csap át (navy-blue).

Egész évben szaporodni képes, ivarérett kor után egyre nagyobb dombokat építenek az aljzatból, amit a hímek hosszú ideig, és kitartóan építenek/védenek. Nálam a vezérhím nem egyszer 30-35cm-es dombot volt képes akár egy nap alatt építeni, miközben még táplálkozni sem volt hajlandó.

A agresszivitása kifejlett korára mérséklõdik, egyértelmûen dominál a vezérhím az akváriumban még más fajok vezérhímei felett is, így kevés a kötekvésre hajlamos társhal a környezetében, ilyen alkalmakkor elég egy testtartás, vagy egy kis mozdulat, és a „mûsornak” azonnal vége…

A vezérhím 1,5-2 éves korára hajlamos többször akár hosszabb idore is leválni a csapatról, afféle magányos farkasként hol visszalép rendet rakni, hol pedig az akváriumban általa erõszeretettel preferált szegletben foglalatoskodik.

A Malawi tóban Ngara közelében vízbe csúszott fák környezetében több ezer példányból álló hatalmas csapatok is fellelhetõk.

Erõszeretettel fogyasztják az akvárium szikláin megjelenõ bioréteget, ennél már csak egyet kedvelnek jobban, mégpedig az akváriumban található fatörzseken növekvõ algákat

Ivarérettség idején a vezérhím agresszivitása számomra olyan meglepõ és számító volt, hogy a faj végérvényesen belopta magát temperamentumossága miatt a szívembe (no persze azt már kevésbé kedveltem, mikor 2 hét alatt a versenyben levõ 6 hímbol 4-tõl el kellett búcsúznom, lévén, hogy lelkük eltávozott az örök neonfény felé).
Noha fentebb az agresszivitását megemlítettem, el kell azonban mondanom, hogy nem tekinthetõ agresszív fajnak. A harcok nem rendszeresek, esetlegesek (noha ilyenkor 100% ban kitartó és gyõztes alkat). Melanochromis fajokkal ellentétben viselkedésének nem része a kihívó és támadó magatartás, a területvédelem.

Soha ne felejtsük, hogy elvileg a fõ táplálékuk alga, ezért „húsos” étrend maximum hetente egyszer mértékkel javasolt! Rendszeresebb húsos eledel bevitele visszafordíthatatlan negatív eredményhez vezethet (bélgyulladás)! Így hát enyhén szólva mondhatjuk, hogy a húsos étrend meglehetõsen káros tud lenni számukra.

Különösen kedvelik a friss, oxigéndús vizet, a rendszeres vízcseréket (akár 10-20%) hosszú idõre emelkedett hangulatukkal és elevenségükkel hálálják meg, lehet a szûrés akármilyen jó, a vízfrissítés pozitív az életmódjuk és aktivitásuk szempontjából (a természetes élõhelyen is meglehetõs sok patak, és folyó ömlik a Malawi tóba)

A természetben a 12/8 cm-es méretet érik el, de akváriumi körülmények között ennek a dupláját is elérhetik. Nálam 2,5 évesen a vezérhím az akváriumban 17cm, a nõstények 12-14cm méretet érnek el.
A hímek és nõstények legkönnyebben a viselkedésük alapján különböztethetok meg, fenyegetettség, kihívás, más fajok domináns egyedinek közeledtére a hímek szinte azonnal tüntetõleg lépnek fel, uszonyaikat szétterpesztve, felemelve úsznak lassan, vagy lebegnek a vízben. Harcot ritkán provokálnak más fajokkal, de az agresszióra gondolkodás nélkül, és igen határozottan, nagy vehemenciával válaszolnak (agresszívabb fajok - pl. Cynotilapia – erõszakos fellépései esetén azok területén is mindig gyõztesen kerültek ki).
Nyugodtabb idõszakban a hímek és nõstények megkülönböztetése nehezebb, kifejezett törvényt nem lehet kimondani rá, hiszen mind színezetük, mind pedig kinézetük hasonló. A nõstények uszonyainak fehérsége érzékelhetõen nem annyira feltunõ, és noha az anális úszón levo ikrafoltok náluk is megtalálhatók, mégis azt mondom, hogy az egyik legjobb megkülönböztetési „módszer” az, hogy a nõstények ikrafoltjai sárgásabbak, világosabbak, nem annyira narancsos és mély árnyalatúak mint a hímeké, amik határozottabban érzékelhetõk.Ezen kívül persze még ott van ivarnyílásuk közötti különbség is... ( :o) ).

A nõstény egyedek szelídebb viselkedésûek, általában a csapat mozgásában a hátsó szekcióban vesznek részt, forgatáskor az akváriumban magányosan különválnak, megkímélve ezzel magukat a vezérhím erõteljes zaklatásitól. Ezzel elérhetik, hogy mindennapjaikat óránkénti egy pajzán fogócskával kihúzzák. Ellenkezõ esetben a hím zaklatásai miatt a nõstény hajlamos elnyelni az utódokat. Az általam tartott (a generációjuk és genetikájuk friss volta miatt is gondolom nagyon erõs az ösztönük) nõstényeknél többször is megfigyeltem már, hogy a kicsiket szájukban hajlamosak akár túlhordani is, sõt arra is volt példa, hogy a 38. napig a nõstény nem engedte kis a kicsiket féltésbõl. Ilyen erõs anyai ösztön esetenként természetesen azt eredményezte, hogy a kicsit szájában idõvel megfogyatkoztak, szabályosan éhenhaltak.

Érdekességképpen tudom még megemlíteni, hogy volt olyan forgatás, amikor a nõstényt a 26. (!!!) napon köpettem ki, de még ekkor is 42 tökéletes kishalhoz jutottam. Érdemes a 17-20. napon megtenni a köpetést, ekkor már szikzacskó nélküli bátor kis öntudatos egyedek jönnek a világra, amik a nevelõakvárium különbözõ szegleteiben már magányosan is kalandoznak. 2 hetes ivadékoknál megfigyeltem már olyat is, hogy szabályosan verekedtek, dominanciahrcot folytattak egy sziklarepedés elõtt... A nõstény méretétõl a számuk 27 és 49 között váltakozott.

2006.09.18.

Írta: Bene 'TuTToBeNe' Zoltán