PSEUDOTROPHEUS
SAULOSI

Pseudotropheus
saulosi (Konings 1990)
Egyéb
elnevezések: saulosi sügér,
de olvastam már Ps. saulosi „chisumulu”-nak
is. (talán eredeti élõhelyének
neve miatt)
Élõhely: Eredeti élõhelye
a Malawi-tó, Chisumulu-sziget és környéke.
Endemikus fajról lévén szó,
ez a hal kizárólag itt található
meg, ezen belül is a görgeteg zónákat
részesíti elõnyben. A kisebb testû
„mbuna” sügerek csoportjába tartozik.

A HÍM fotó: Lakatos Tamás
A
halról:
Fenotipusuk:
a hím és a nõstény között
kifejlett korban - azaz az ivarérettség elérésekor
-szembetunõ színbeli különbségek
láthatóak, ami alapján 100%-os biztonsággal
beazonosíthatjuk õket. A hím kifejlett
korban egész teste világoskék alapszínû
(ez az udvarláskor élénkül) 5-6-7
sötétkék, szinte fekete harántsávval.
A hím hátúszóján majdnem
fekete színû sáv húzódik.
A toroktól a farok alatti úszóig ugyancsak
egy mélysötétkék színû
sáv látható. Ikrafoltjai élénk
sárga színûek. A nõstényeknél
a színezet ettõl sokkal homogénebb,
mert testük egyszínu narancssárga. Megfigyeltem
hogy néhány nõsténynél
az ivarérettség elérésekor már
jól látható ikrafolt jelenik meg. A
hímtõl eltérõen ezek száma
max. 2db., amíg a hímek ikrafoltjainak száma
sokszor a 4-et is eléri. Az ivadékok homogén
narancssárga színezettel rendelkeznek. Ivarérettség
táján a hímek elveszítik narancssárga
„gyerekszínüket”, és elõször
kissé „csúnya” halványbarnává
alakulnak. Itt kezdõdik az ivari dimorfizmus elsõ
jól látható jele. Azok a hímek,
amelyek a színváltás elõtt a
végleges akváriumba kerülnek (tehát
nem nevelõakváriumba ahol nagy az egyedszám
a fajon belül), ez az átalakulás szinte
3-4 nap alatt végbemegy. Érdekességképpen
még annyit, hogy általában (250 literes
medence méret körül) egy hím (késõbb
alfa domináns) színe alakul csak át.
Nagyobb medencékben (450<) több hímnek
is kijön a színe egy idõben.
A
hímek ritkán érik el a 10 cm-es méretet,
a nõstények 2-2,5 cm-el kisebbek kifejlettkori
méretüket nézve.

NÕSTÉNYEK fotó: Lakatos
Tamás
Tartásuk
és ajánlott akvárium méretek:
Kb.
2 éve tartom õket. Anno 4 darabot (akkor még
nem tudtam hogy kevés ) vásárolva (2/2),
nagy örömmel vittem haza halaimat. Szépen
nõttek és érdekes volt követnem
a hímek átváltozását,
illetve magát a revier kialakítását
és védelmét, az udvarlási szertartásokat,
valamint emlékszem az elsõ forgatás
adta örömökre és félelmekre
is. Ezen tapasztalatok alapján írnám
le remélem mindenki számára tanulságos
pár soromat:
Csoportos
halról lévén szó, vásárláskor,
illetve beszerzéskor mindig kényesen ügyeljünk
arra, hogy minimum 6-8 fos kiscsapatot helyezzünk be.
A hímek reviert tartanak, ami lehet egy-egy kupac
kõ melletti rész, vagy egy kókuszdekoráció
belseje. Az akváriumban, ha a dekoráció
úgy van elhelyezve, hogy az alatt minimális
szabad tér van, akkor hímünk 100% hogy
talpüvegig hordja ki alóla a talajt. Éppenezért
ajánlott a nehezebb kövek alá vékony
hungarocellt, vagy egyéb nem ártalmas vízálló
anyagot elhelyezni. A kialakított reviert a hím
torpedó módjára védi, és
a beikrásodott nõstényeken kívül
mindenkit elhajt.
A legmegfelelõbb ivararány egy 10 db-os csapatnál:
3 hím + 7 nõstény. Azért kell
legalább 3 hím a csapatba, mert folyamatosan
udvarló, villógó halról lévén
szó, az alfahím ne mindig csak a nõstényekkel
legyen elfoglalva. Nálam az idõsebb nõstényeken
(2 éves rutinos forgatók) azt veszem észre,
hogy direkt kelletik magukat a hímnek, és
néha majdnemhogy hagyják magukat felborítani.
A medencék dekorációi között
nyugodtan szerepelhet növény, mert ha kellõ
mennyiségû növényi táplálékot
kapnak (lsd. késõbb), akkor nem bántják
õket. Ezek elsõsorban Anubiasok, de nálam
jól bevált a fodroslevelû vizikalász
is. Az ivadékok csipegethetik a növények
friss hajtását.
A
saulosit a „más sügérrel jól
együtt tartható” sügerekhez sorolnám,
mivel saját tapasztalatom hogy szinte minden „mbuna”
sügérrel jól elvan. Nem agresszív,
sokszor a nõstények kissé muják,
inkább ok maradnak alul a hatalmi harcokban. A hím
kizárólag saját revírjén
nagyképûsködik, máshol kevésbé,
de a nõstényt hajtja még más
egyéb faj területén is. Ezt a viselkedést
kizárólag csapatban tartott egyedekre értem.
Az ívás általában 1-1,5 órát
vesz igénybe. A hím folyamatosan csábítja
a nõstényt revierje felé. Nálam
az alfa hím az akvárium hátfalán
ívik, ami nem éppen jellemzõ a fajra.
A nõstény egyszerre 3-4 ikrát bocsájt
ki, majd a következõ mozdulattal fel is kapja
azt. Ikrázásuk szinte mindig sikeresnek mondható,
mert a hím mindenkit agresszíven elüldöz
az ívás területérõl. (25
cm-es delfín hímemet úgy vágta
nyakon, hogy beleremegett a szoba fala ). A nõstény
tojócsöve határozottan látszik,
amely sejteti az ívás kezdetét. Két
forgatás között általában
4-5 hét telhet el, megfelelõ tartási
körülmények mellett.
Anyai
szájköltõ. A jól tartott saulosiknál
a nõstény kb. 8-10 hónapos korában
beforgathat, amely forgatásból származó
ivadékok darabszáma 10-15db. Ez késõbb
akár elmehet 30-35-ig is a hal korosodásával
arányosan. Nálam a rekord 42 darab volt egy
kb. 16 hónapos alfa nõstényemnél.
Az ikrák 3-4 nap alatt kelnek ki, és az anya
saját tapasztalataim szerint a 20-22. napon engedi
ki elõször ivadékaikat. Az anya köptetése
biztonsággal megoldható a 13-14. naptól.
Ekkor az ivadékok szikzacskóval rendelkeznek,
de vígan úsznak a nevelõakvárium
vizében és elfogadják a nekik kínált
keltetett sóférget, vagy egyéb más
ún. starter tápokat.
A
vízcserét meghálálja. Ennek
mértéke: 3hetente 1/3-os mennyiségu
vízcsere ajánlott. Hõmérsékletváltozást
jól tolerálja, de az optimális a 26
Celsius. Talajnak ajánlanám az aprószemû
osztályozott (2-3 mm) sódert.
Etetésük: plankton - élõ
is -, tonhalas, kismennyiségû marhaszíves-zöldséges
fagyasztott mix, kiegészítésképpen
lemezes táp. Szinte naponta kapnak nálam spirulina
tartalmú növényi kaját. Hetente
2 alkalommal adok nekik vörösszúnyoglárvát
is.
Minimális
akváriumméret: 250 liter vagy e felett.
Lényeg, hogy az akvárium hossza minimum 100cm
legyen.
Ivadéknevelés:
Az
ivadékok nagyon jó növekedési
erélyûek. Nálam az ún. „vödrös”
nevelési módszer (saját nomenklaturámban
) igen bevált. Ennek lényege, hogy egy kb.
másfél literes mûanyag vödörbe
behelyezem az elvett, vagy kiúszó ivadékokat,
és egy porlasztó kíséretében
behelyezem az egyik akváriumom vizébe. Elõfordul
néha hogy kicsit korábban veszem el az ivadékokat
és még látható szikzacskójuk
van, ilyenkor az etetést egy-két napig nem
kezdem el. Kb. 3 naponta (méretüktõl
függõen) 100%-os vízcserét csinálok
rajtuk, amely vizet kizárólag abból
a medencébõl veszem, amelyikben az ivadékok
kihordásra kerültek. Tehát ahol a szülõk
is úsznak. Az ivadékok szépen fejlõdnek
a keltetett sóféregtõl. 3 hetes - 1
hónapos korukig nálam kizárólag
ezt kapják. Ez az idõ a „vödrös
szakasz”.
Ezután egy kb. 50 literes nevelõakváriumba
kerülnek, ahol cyclops-ot kínálok neki,
amelyet mohón elfogadnak. Itt olykor 50-60 darab
is úszik együtt. Cyklops minden nap szerepel
az ivadékok étrendjén, mivel én
ezt tartom a legjobb ivadéknevelonek (1 hónapos
kortól, színmegtartás), de egy hónapos
kortól – mivel a cyklops-nak csekély
fehérjetartalma van – elkezdem kínálni
a közepes fehérjetartalmú szárazeleséget
is. A nagyobb mennyiségû fehérjét
tartalmazó szárazeledeleket is jól
tolerálják, mert ugyan érzékenyek
a bélgyulladásra, de csak enyhe mértékben.
Azért ezen tápok adását lehetõleg
kerüljük.
Az ivadékok amint elérik a 2,5-3 cm-es nagyságot,
kikerülnek egy 200 literes (110cm hosszú) nagyobb
nevelõakváriumba. Itt akár 200 darab
is úszhat együtt. Gyönyörû látvány
a sok kis narancssárga. Itt a cyclops folyamatos
etetése mellett a szárazeleség egy
részét lecserélem magas növényi-anyag
tartalmú lemezesre. Tehát az arány:
50% cyklops - 25% közepes feh.tartalmú száraz
kaja – 25% növényi kaja / nap!
Az ivadéknevelõk berendezése nálam
mindig teljes (növény, aljzat, kõ, dekor).
Ennek hiányában a színük szerintem
kevésbé élénk (én is
jobban érzem magam egy szép szobába
sörrel a kezemben).
Az ivadéknevelõim vizének hõmérséklete
mindig annyi, mint annak a medencém vizének,
ahonnan kivettem õket. Kényesen figyeljünk
az oxigénellátásra. Nem baj, ha akár
2db porlasztó vagy oxigénforrás is
mûködik egyidõben. Ez fõleg akkor
kiélezett, ha nagy egyedszám van elhelyezve
a medencénkben.
Összefoglalva
színes, szép, dekoratív, viszonylag
könnyen tartható halról lévén
szó, mindenkinek ajánlanám. Legyen
az kezdõ vagy haladó.
Még
annyit, hogy a most leírtak 99%-ig igazak a sokunk
által tartott Pseudotropheus saulosi Coral Red-re
is annyi különbséggel, hogy a korallsügér
nõsténye valamivel élénkebb
színû. Régóta én is már
csak korallsügért tarok, de az alapokat még
a „sima” saulosinál szereztem meg.
Végül
pedig: leírásommal szeretném a saulosit
még nem tartó kollégákat kicsit
ösztönözni, illetve aki már tartja,
annak segíteni amennyire tudok. Remélem nem
sok mindent hagytam ki és tudtam azért 1-2
újat is mondani.
Mindenkinek
Kívánok Sok Örömöt, eme számomra
egyik legkedvesebb hal tartásában.
2006.12.20.
Írta:
Tomika, www.cichlids.hu fórum
Copyright
www.cichlids.hu 2004-2008, minden jog fenntartva!