www.cichlids.hu - Szaporulat érkezik, a köpetés

SZAPORULAT ÉRKEZIK!

A halaid megszoktak az akváriumban, jó társítást választottál, és kialakítottad nekik a megfelelõ környezetet. Miután felosztották a területet, és kialakult köztük a dominancia sorrend, a változatos étrend, valamint a sok törõdés hatására jól érzik magukat. Mindezt a törõdést és elhivatott gondoskodást, amivel feléjük viseltettél párzással és sok kis utóddal hálálják meg.

Rövid írásom hivatott azokat a metódusokat ismertetni, amikkel az ilyen eseményeknél a termést a szájköltõ afrikai sügérek esetében „szüretelheted”! Természetesen a „szüret” után következik az újszülöttek felnevelése, és a kis sügérek egészséges, prosperáló kifejlett felnõtt állatokká nevelése.

A Malawi tóból származó sügérfajok anyai szájköltõk. Bõvebben megfogalmazva a nõstény a párzás során ikrákat rak, amiket a domináns hím közben megtermékenyít, és a nõstény azokat a szájába gyûjti. Ezeket az ikrákat ettõl a pillanattól a szájában hordozza pár hétig, majd az ikrák kikelése után 12-15 nappal a kis kifejlõdött sügérek készek a kiúszásra. A nõstény halak fajtól függõen a legtöbb esetben 2-4 héten keresztül forgatnak. Ez alatt az idõ alatt a nõstények nagyon keveset, vagy semmit nem esznek. Akkor mondhatod, hogy a nõstényed forgat, ha szemmel láthatóan megnagyobbodott a torok területén, leginkább folyamatosan csukott szájjal úszkál, etetéskor passzív, és idõnként furcsa, leginkább dadogásra emlékeztetõ szájmozgatásokat produkál (ilyenkor rendezgeti, mozgatja a szájában levõ ikrákat, forgatja õket).

Az ikrák körülbelül egy hét múlva hasadnak a szájában, kis fejük, farkuk nõ, és a fejlõdõ ivadékok folyamatosan felszívják az így kialakult szikzacskójukat, ami életük ezen elsõ szakaszában a tápanyagfelvételüket biztosítja.

Az, hogy a nõstény kieressze az ivadékokat, több dologtól is függ egyszerre, ezek között szerepel az állat életkora (anyaállat), a faj, az egészségi állapot, az éhség (alultáplált állat ritka esetben forgat végig), az akváriumban található víz kondíciói (több faj rendkívül tiszta és friss vizet igényel), a víz hõmérsékletétõl (legtöbbször az ideális hõmérséklet 26 Celsius fok körül van), stb… A legtöbb esetben az 4 hét elteltével történik meg. A kieresztés aktualitása idején több metódus is alkalmazható, hogy az ivadékhalakhoz jussunk, és felneveljük õket.

Az elsõ metódus, hogy az anyaállatot környezetében hagyjuk, és engedjük az ivadékokat általa természetesen kiereszteni. Minél kevesebb a kifejlett állat az akváriumban, és minél több búvóhely kínálkozik a fiatal állatoknak, annál nagyobb az esélyünk arra, hogy több életben is marad. Tartsuk fejben, hogy minél több ilyen rejteket biztosítunk az ivadékok számára, annál nagyobb eséllyel indulnak az életben az õket eleségnek nézõ kifejlett állatokkal szemben (nem csak az idegen fajok támadják meg, eszik meg az ivadékokat, gyakori, hogy a saját fajtársaik is bekebeleznek közülük). Ez a metódus a lehetõ legtermészetesebb, de a legkevésbé szolgálja azt, hogy nagy számban nevelhessünk fel ivadékhalakat, hiszen egy túltelepített akváriumban (legtöbb esetben) az ivadékok túlélési esélye búvóhelyek nélkül szinte nulla. Ezen kívül pedig ez a metódus az, ami a nõstény állatot stresszeli egy ilyen zárt környezetben, ha nem vonulhat félre a hímek elõl. Sok esetben ha ezt nem tehetik meg, vagy túl sok stressz hatásnak vannak kitéve, akkor az ikrákat már kieresztés elõtt (sokszor a forgatás elsõ 7-8 napjában) inkább elnyelik, minthogy prédául bocsássák más halak számára.

A második metódus, hogy a nõstény állatot az akváriumból kifogjuk, majd egy elõkészített bejáratott (érett biológia) akváriumba helyezzük, ahol nyugodtan úszkálva élhet, és adott idõpontban kieresztheti az ivadékhalakat. Ez a metódus a több kifejlõdött ivadékhalat biztosítja számunkra, és a nõstény számára a legkevesebb stresszt okozza. A kis akváriumban a forgatás vége fele a nõstény a kishalakat többször ki is ereszti rövid idõre, hogy táplálékot vehessenek magukhoz, ilyenkor keveset õ is eszik. Fontos, hogy lehetõleg nyugodt környezetben legyen ez az akvárium, hiszen megfigyelhetjük, hogy ha közeledünk az akváriumhoz vagy zavaró tényezõ jelenik meg, akkor nõstény pillanatok alatt a szájába visszaveszi a fiatal állatokat. Ritka eset és abszolút nem jellemzõ, hogy a nõstény a saját ivadékait megeszi, de elméletileg esetenként elõfordulhat. Ebbõl az okból kifolyólag jó dolog, ha egy ideig az ivadékokkal hagyjuk együtt úszni, enni, így az anyaállat nyugodtan visszanyerheti testsúlyát, megerõsödhet az eredeti akváriumba való visszaköltözés elõtt. Ez fontos dolog sok esetben, hiszen ha huzamosabb ideig külön tartunk egy állatot az akváriumból, visszaköltöztetés esetén több stressz érheti. A leírt metódussal az ivadékok száma jelentõsen több, és egy saját akváriumban nevelhetõk tovább annak veszélye nélkül, hogy nagyobb hal támadja meg õket.

A harmadik metódus a köpetés. Ekkor a nõstényt a 2-3. héten kifogjuk az akváriumból, egy kis nevelõketrecbe helyezzük, ami az akvárium vizében van elhelyezve. Az ilyen nevelõketrecek olcsók, nem rendelkeznek külön technikával mint szûrés, világítás, stb. Ezen kívül az akvárium bejáratott vize áramlik bennük. Mindezekért az elõnyökért ez a legelterjedtebb metódus az akvaristák körében, hiszen anyagilag is a legkímélõbb. A nõstényt a ketrecbe helyezve egy kezünkkel óvatosan, de biztosan megfogjuk a víz alatt, hogy feje a hüvelykujjunk fele nézzen. Ne fogjuk le a kopoltyúfedeleit, hogy tudjon lélegezni! Egy pálcikával vagy a másik kezünk ujjának körmével óvatosan feszítsük lefele alsó ajkát, nyissuk ki a száját. Ekkor a kis ivadékhalak ki tudnak úszni (enyhe nyomás a kopoltyún segít meggyorsítani a folyamatot), bele a nevelõketrecbe. A köpetés végén gyõzõdjünk meg arról, hogy nem maradt a nõstény szájában ivadék. Ezt megtehetjük egyszerûen, ha rövid idõre kiemeljük a ketrecbõl, és jó fénynél belenézünk a szájába (azért percekig ne nézegessük :o) ). Miután az ivadékokat mind kiköpettük, eresszük el az anyaállatot, vissza az akváriumba. A köpetés nevelõketrecbe általában akkor a legjobb, ha a nõstény 2 hete forgat. Ilyenkor már az ikrák kikeltek, és az ivadékhal is tud már úszkálni, mozogni. Egy-két hét múlva az ivadékokat a nevelõakváriumukba költöztethetjük a többi ivadékhalunk közé. A köpetés sokszor ajánlott, ha a nõstény még nem kifejlett, vagy hajlamos az ikrák stressz hatására való elnyelésére. Bánjunk az anyahallal óvatosan, ez az eljárás komoly stressz bármely fajnak, nem beszélve az érzékenyebb fajokról!

A fenti három metóduson kívül meg kell még említenünk egy ritkábban használtat is, amit ennek ellenére sok helyen alkalmaznak. Az eljárás lényege, hogy a nõstényt már a megtermékenyítés után köpetik. Ehhez az eljáráshoz szükség van egy ikrakeltetõre. Az eljárás ugyanaz, mint az ivadékok köpetése, de ha lehet még óvatosabban kell eljárni a nõsténnyel a lágy héjú ikrák épsége miatt. Ez az eljárás vezet a legtöbb ivadékhoz, ha megfelelõen van elvégezve, ezért is használják több tenyészetben. Ilyenkor a nõstény még részben sem nyel le ikrákat a forgatás elején, teljes mennyiségben elvehetõk tõle. Az ikrák az ikrakeltetõben egy héten belül kikelnek, és már a 3. hét vége elõtt alaposan kifejlõdött ivadékokat kapunk.

Amint a nõsténytõl eltávolítottuk az ivadékokat, ügyeljünk arra, hogy megfelelõ eleséget kapjanak, és meglehetõs gyakran (2-3-4 naponta). A legtöbb ivadék elfogadja a morzsolt lemezes eleséget, keltetett artémiát, planktont (fagyasztott, élõ), ha már felszívta a szikzacskóját. Gyors, egészséges növekedést eredményeznek a következõ faktorok: jó vízminoség, nagy nevelõakvárium (150-300 Liter), gyakori etetés, változatos étrend, és megfelelõ világítás.

A legtöbb kifejlett Malawi sügér meglehetõs könnyen párzik, termelékeny (többnyire jó vérvonalra értve, vagy generációra), beköltözés után jó körülmények között számíthatunk már ivadékokra!

Kívánok mindenkinek sok szaporulatot, megfigyelésükben, felnevelésükben pedig sok örömöt!

2005. december 1.

Írta: Bene 'TuTToBeNe' Zoltán