www.cichlids.hu - Szúnyoglárva

SZÚNYOGLÁRVÁK

Csak kevés rovar tölti egész életét a vízben, a legtöbben csupán a fejlõdési állapotukban. Mi akvaristák eledelállatként a legkülönbözobb szúnyoglárvákat méltányoljuk. Ezek a vörös-, fekete-, és fehérszúnyog lárvák...

Vörös szúnyoglárvát a téli hónapokban bõségesen kaphatunk a szakkereskedésekben. Ezek az árvaszúnyogok lárvái, egy fajban gazdag család. A kifejlett rovar megtévesztésig hasonlít a vérszívó csíposzúnyogra. De az árvaszúnyogtól nem kell félnünk, ha akváriumi halaink etetésekor néhány lárva életben marad, szúnyoggá alakul át és elszökik, teljesen ártalmatlanok.

Ugyanez érvényes a Chorethra- lárvák kifejlett állataira is, amelyeket mi „fehér szúnyoglárva”- ként ismerünk. A fehér szúnyoglárvák eledelállatként különösen megbecsültek, ám a szakkereskedésekben csak ritkán kaphatóak. Legtöbbször arra vagyunk utalva, hogy saját magunk nyúljunk a hálóhoz. Ahhoz azonban, hogy eredményesek legyünk, jól kell ismernünk ezeknek a lárváknak az életmódját.

Meglepõ a rovarok azon tulajdonsága, hogy csaknem minden teret ki tudnak használni. Szaporodási kedvük néha egyenesen mesés.

Egy vízben úszó lárva

A vízi életmód feltétele a légzés, amit egy nyitott- vagy zárt légzõ rendszer tesz lehetõvé. A fekete szúnyoglárváknál megfigyelhetõ ez, amikor egész rajokban, fejjel lefelé kifeszülve függenek a víztükör alatt. Testük vége szétválik egy „úszólegyezõ- szegélyre” és egy légzõ csore, aminek a csúcsán egy kicsi csillag formájú koszorú található, amellyel a test a vízfelszínen függ. Mivel légzési technikájuk miatt egy meghatározott élettérhez kötõdnek, leggyakrabban a sekély vízfelületeknél, a fû és az ágszerkezet között találhatóak meg.

Csípõszúnyog- lárvákat általában eutroph vízben találhatunk, ami gazdag organikus tápanyagokban, ezáltal gyakran zavaros, meleg hónapokban hihetetlen mennyiségben zsákmányolhatunk belõlük.

Az apró lárváért szinte megõrülnek a halak

Más viselkedést mutatnak a pálcika- formájú fehér szúnyoglárvák. Bár alkalom adtán megtalálhatjuk õket sekély vízben is, mégsem ez az õ tulajdonképpeni életterük. A Chorethra- lárváknál egy másképpen felépülõ légzõ készüléket találhatunk. Õk bõrön keresztül lélegeznek, ugyanis a trachea- rendszer, a rovarok csõ alakú begyûrõdött légzõszerve, náluk két páros léghólyagra csökkent, ami hidrosztatikus készülékként mûködik. Ezáltal a fehér szúnyoglárva teljesen független a légköri levegõtõl és pelagikusan él. Kicsi vízben éppen olyan jól létezhet, mint mély tengerekben.

A fehér szúnyoglárvák kedvelik a sötétséget, és napközben a mélyebb területekre húzódnak vissza. Eközben akár negyven méter mélyre is lesüllyedhetnek és ez által akár négy atmoszféra nyomáskiegyenlítõdést is legyõznek.

Nem minden Chorethra- lárva él így. A mély vízben élõk beleássák magukat az aljzatba, méghozzá hihetetlen mennyiségben; extrém esetekben ötven- hetvenezer darab is élhet egy négyzetméteren. Éjszaka felmerülnek a víz felszínére. A vízben merõlegesen állnak és egy alulra irányított „sertelegyezõvel” mozognak különösképpen gyorsan. Mindenféle apró élõlényt elkapnak csápjaikkal, feldarabolják õket erõs rágóikkal és elfogyasztják õket.

A bebábozódott lárvák függõlegesen, fejükkel felfelé lebegnek súlytalanul a vízben, mielõtt szúnyoggá alakulnának, felemelkednek a víz felszínére.

A „bojtos- szúnyogok”, így hívják a fehér szúnyoglárvák kifejlett rovarjait, kicsik ugyan, de õk is kínálnak nekünk egy szépséggel és csodával teli világot. A rovarok megdöbbentõ módon, évmilliókon keresztül legyõzték a számtalan bonyolult fizikális és kémiai kihívást.

Különösen kényelmes egy akvaristának, ha egy tócsában keverék eledelt (vízi bolhák, szökdelõ kandics rákok, szúnyoglárvák) talál. Ha csak szúnyoglárváink vannak, pár nap elteltével néhány halfajta megtagadja az evést, és muszáj változatosságról gondoskodnunk. És mégis a szúnyoglárvák állnak akváriumi halainknál az elsõ helyen. Természetes és hasznos táplálékok és – megfelelõ mennyiségben és idõpontban kínálva, elõsegítik az ívási készséget.

Minden eledelváltáskor, így a szúnyog lárváknál is, kezdetben csak mértékletes mennyiségben adagoljunk, a halak ugyanis gyakran a számukra új eledelbõl túl sokat esznek, ami több esetben nem kívánt hatással járhat (pl a leggyakoribb a nagyon veszélyes bélgyulladás).

Fehér szúnyoglárvából könnyû téli készletet felhalmozni. Ezzel azonban nem azt akarom mondani, hogy a hideg téli idõben nem találhatunk szúnyoglárvákat. Ha sekély tócsában élnek, nem okoz semmilyen akadályt akár napközben is megfogni oket. Mélyebb vízbõl a megfelelõ mennyiségben gyakran csak borús idõben vagy sötétségben zsákmányolhatunk. Mivel minimális oxigénnel is beérik, ami a befagyott vízfelszín alatt is található, nagyobb mennyiségben, kisebb tároló edényben - aminek lehetõség szerint nagy a vízfelülete - is tárolhatóak. Ezáltal lehetõségünk nyílik a téli idõszakra, egy fûtetlen helyiségben pl. pincében nagyobb készletet felhalmozni.

Sokak számára ismert fagyasztott eledelek (vörös-, fekete-, fehérszúnyog)

Sajnos egész évben nem áll rendelkezésünkre elegendõ fehér szúnyoglárva, de a fagyasztószekrény segít a szúnyoglárva- mentes idõszak áthidalásában. Azt, hogy egy tócsa Chorethra- lárvában gazdag, elárulják nekünk a partján felbukkanó bábburkok. Gyakran azonban a jég alatt is nagy mennyiségben találhatóak, így ki kell használnunk, hogy nagyobb mennyiségû készletre szert tegyünk.

Személyes tanácsom az afrikai sügerek etetésével kapcsolatban, hogy - noha a szúnyoglárvák etetése elengedhetetlen - nagy mennyiségben ne etessük õket, mindenképpen értrendkiegészítõként adjuk rendszerességgel.

Az afrikai sügerek számára a legnagyobb rizikófaktorral a vörös-szúnyog lárvája bír, ennek etetését kis mennyiségben javaslom (beszoktatás esetén nagyon óvatosan).

A fekete szúnyoglárva etetése az afrikai sügereknél kevesebb rizikóval bír, noha tápértéke kisebb, de a halak rettentõ módon kedvelik. A bélflórára való hatását minden szakkifejezést mellõzve úgy írnám le, hogy savasítja, hajtja a halat, aminek hatása számunkra egy tartalmas véáltozatos étrendben mindenképpen pozitív. Természetesen fentieket nem azért írom, hogy bármely gyakorlatlan akvarista 'paprikáskrumplival és marhapörkölttel' tömje halait, majd a feketeszúnyogot hashajtóként nagy mennyiségben adagolja, mert ilyen esetekben természetesen a negatív hatás (bélgyulladás, halpusztulás, stb...) nem fog elmaradni. Mint minden szúnyoglárvánál itt is a változatos étrend egy kiegészítõjérõl beszélünk.

A fehér szúnyog etetése során szerzett tapasztalataim viszont talán a legérdekesebbek. Ellentétben a többi szúnyoglárva etetésével, az említett lárvát teljesen más célból etetem. Etetése során ugyanis észrevettem, hogy ha egy bizonyos ciklikusságot követek (hosszabb szünetek után rövid etetési idõszak, majd újabb hosszú szünet), akkor a fenti (vörös és fekete) lárvákhoz képest afrodiziákumként mûködik. Nem volt ritka, hogy a kijelölt 2 hetes etetési idõszak végére (2 hónapos szünet után) az akváriumomban szinte minden nõstény forgatott, és nagy számú szaporulatra került sor...

Etetésükkor kívánok mindenkinek hasonlóan értékes tapasztalatot, és jó sügerezést!

2005.05.12.

Írta: Bene 'TuTToBeNe' Zoltán
Forrásból vett anyag: Otto Böhm írása, fordította Bene 'TuTToBeNe' Zoltán