www.cichlids.hu - Vízkémia

VÍZKÉMIAI ALAPOK

...avagy miben is úsznak afrikai sügereink?

Bene 'TuTToBeNe' Zoltán www.cichlids.hu fórumában megírt értekezésének feldolgozása

FEJEZETEK

- BEVEZETÕ
- A VÍZ
- ELEKTROMOS VEZETÕKÉPESSÉG
- ÖSSZKEMÉNYSÉG (GH)
- KARBONÁTKEMÉNYSÉG (KH)
- pH ÉRTÉK (POTENTIA HIDROGENII)
- SAV A LÚGBAN, AVAGY A CO2 Az AFRIKAI SÜGERES AKVÁRIUMBAN
- ÖSSZEFÜGGÉSEK A PH a CO2 és a KH ÉRTÉKEK KÖZÖTT
- NH4/NH3 = AMMÓNIUM/AMMÓNIA
- NO2 = NITRIT

BEVEZETÕ

A halak egész életük folyamán vízzel vannak körbevéve, ugyanúgy, ahogy mi emberek a levegõvel. Mint a levegõ is, így a víz is a környezet behatásinak van kitéve, és gondolok itt az esõvízre. Ez az esõvíz már az atmoszférában környezeti behatások alatt van, beleértve ebbe akár a levegõ szennyezettségét is.

Ahogy az esõcsepp eléri a talajt, a rohamos változás megkezdõdik. A változás folyamán állandóan egyre több és több anyagot, összetevõt vesz fel, így változik állandóan a kémiai összetétele. AZ EGYIK VÍZ A MÁSIK VÍZZEL SOSEM AZONOS. Az ember tudta nélkül is megváltoztatja a vizet szennyezéssel, nitrátvegyületekkel például, vagy akár szándékosan például klórral, amíg a vívezetékbõl "tisztán" megérkezik hozzánk. Ezért lehet egy víz más itt, mint ott.

Sajnos pontosan ez az, amit a HALTARTÓK nem vesznek figyelembe. Választék és visszakozás nélkül adnak el az üzletekben növényeket, és halakat is a legkülönbözõbb származási helyekrõl, olyanokról, amiknek vízkémiai szempontból sokszor az égvilágon semmi köze nincs egymáshoz. Így a HALTARTÓK ugyanilyen stílusban szórják be ezeket - válogatás nélkül - akváriumaikba.

Ahhoz azonban, hogy egy akvárium egy biotópként funkcionálhasson, lehetõleg minden feltételnek és paraméternek a természetes élõhelyhez közeliekkel egyezni kell. Ha ez az eset nem áll fenn, akkor a hobby megváltozik, messze nem szolgálja az eredeti célját, a csodálatos egyedek megfigyelését és számukra a legmegfelelõbb környezet biztosítását.

Ez az írás hivatott szolgálni azt a célt, hogy a víz érdekes világát, tulajdonságait, és összefüggéseit bemutassa, segítséget szeretne a nyitott szemeknek adni abban, hogy értsék a vizüket, ami által a hobbijukban a sikereket gyorsabban, stabilabban és tartósan érjék el.

VISSZA AZ OLDAL TETEJÉRE

A VÍZ

A kémiailag tiszta víz Oxigénbõl és Hidrogénbõl áll, kémiai képlete mármily meglepõ, ebbõl kifolyólag H2O. Így azonban akváriumi célú felhasználásra nem alkalmas, hiszen minden egyes kedvencünk, akváriumba telepített növényeink is, és még a mikroorganizmusok is rá vannak utalva sok különbözõ ásványi anyagra, amit a vízzel juttathatunk el számukra. Ahogy a csapot otthon kinyitjuk, jusson mindig eszünkbe, hogy olyan víz jön a csõvezeték rendszerbõl, ami rengeteg összetevõ anyagot tartalmaz.

A "stabil vizeink", mint a csapvizünk is, nagyon nagy részben tartalmaz sók formájában összetevõket. A sókat jelen esetben semmiképpen ne azonosítsuk a hétköznapi konyhasó fogalmával, bár pár hobbista szomorúan így éli kedvenceivel mindennapos életét. Ne tegyük. Mivel azonban a sók a vízben oldódnak, így negatív töltésû ANIONOKra és pozitív töltésû KATIONOKra esnek szét.

Jelen fejezetben példaként említeném meg a következõ esetet:

A CaCO3, azaz a kalcium-karbonát, hétköznapibb nevén a mészkõ (az afrikai sügeresek ismeretei közt egy elengedhetetlen ásványi anyag) lehet a példám legfobb szereplõje, elfoglalva a megfelelõ helyét:

Ha a CaCO3-at vízben feloldjuk a fentiek tekintetében, akkor a vizünkben eredményként egy pozitív töltésû KATION-t, kapunk kalcium-ion formájában, és egy negatív töltésû ANIONT, egy karbonát-ion formájában.

VISSZA AZ OLDAL TETEJÉRE

ELEKTROMOS VEZETÕKÉPESSÉG

Az elõzõ fejezetben említést tettem sókról, ezek vízben való oldódásáról, és a pozitív/negatív töltésû ionokról...

Ezek az IONOK elektromos szempontból érzékelhetõk, ezáltal nagyon kedvezõ számunkra, és minden a Földön létezõ akvarista társunk számára, hogy a VEZETÕKÉPESSÉG értékének segítségével a legtöbb vizünkben szereplõ komponens mennyiségét mérhetjük.

A VEZETÕKÉPESSÉG alapjában véve nem más, csak egy más kifejezése a mindannyiunk által ismert ELEKTROMOS ELLENÁLLÁS-nak, nevezetesen a reciproka. A legelterjedtebb, és az akvarisztikában 95%-ban leggyakrabban használt mértékegysége a uS/cm (mikrosiemens/centiméter). A mérésére speciális elektromos készüléket használnak (akvarisztikában igen pontos pH és vezetõképesség mérõ eszközök vannak a kereskedelemben), amik olyan elektródákkal rendelkeznek, melyeknek távolsága szigorúan adott. Mivel a VEZETÕKÉPESSÉG, és ugyanúgy a szoros kapcsolatuknál fogva az ELEKTROMOS ELLENÁLLÁS is függ a hõmérséklettol, így nem szabad elfelejtenünk azt az aprócska részletet, hogy a vezetõképesség értéke mellett keressük a vízhõmérsékletet is! Természetesen az afrikai tavaknál ezért adják meg a vezetõképességet többek között egy tól-ig skálán.

Miután már mindenki tudja az afrikai tavak VEZETOKÉPESSÉGét ( :o) ), folytassuk azzal, hogy SAJNOS a vezetõképesség egy összparaméter. Megadja számunkra az akváriumunk vizében oldott összes Ionunk "összegét". Ezek az IONOK azonban nem csak a keménységet (errol késõbb részletesen) szolgáltató IONOK, hanem az összes lehetséges!

A VEZETÕKÉPESSÉG nem egy abszolút érték, ami kimond valamit, de csodálatosan alkalmazható az ismerete az akvárium vizének megítélésekor!!!

A VEZETÕKÉPESSÉG ismeretében a lehetõ leggyorsabban és legegyszerûbben fedezhetjük fel az akváriumunk vizének a változását! Természetesen a megváltozott érték nem árulkodik arról, hogy esetleg organikus terhelés okozza-e ezt a változást, de figyelmeztetõ információtartalma van. (aki akarja mérje hetente, aki nem az ne tegye ) Ha viszont a változást mi idézzük elõ, vegyük PÉLDÁNAK, hogy az egyik halunkat az egyik akváriumunkból egy számunkra kedves barátunkhoz telepítjük át. EBBEN AZ ESETBEN A VEZETÕKÉPESSÉG ismerete rossz esetben akár a kedvencünk életét megmentheti, nem beszélve mondjuk egy 12-14 órát zacskóban szállított halról...!!!

A halaknak igen fontos a vezetõképesség. Az ozmotikus arányokat befolyásolja. Leegyszerûsítve magyarázatként úgy lehetne megfogalmazni, hogy a hal az ozmózis segítségével szabályozza a testének (nem konyha- )sótartalmát.

A folyadékoknak van egy áldása, a sótartalmukat diffúzió során (akár egy memránon keresztül is) képesek kiegyenlíteni. Na ez a zárójeles membrán a hal kültakarója, amit egy féláteresztõ membránként foghatunk fel.

Így vándorol a víz a kisebb sókoncentrátumtól a nagyobb felé, hogy kiegyenlítse a két közeg koncetrációkülönbségét.

Az afrikai sügerek (és más halak is) a természetes élõhelyükön az evolúció évezredei folyamán fejlesztették ki ezt a képességet, hogy a testük sótartalmát stabilan tudják tartani. Egy kemény vízben (magas az oldott sók tartalma ugyebár, utalhatnék például a CaCO3 gyökérpéldára) a halak teljesen máshogy valósítják meg az ozmózis szabályozás metódusát, mint egy lágy vízben, ahol is sokkal effektívebb mechnaizmusnak kell mûködni ahhoz, hogy a hal ásványi sókhoz jusson (Ionpumpa)

De maradjunk csak az afrikai sügeres vezérfonalon. Kemény vízben (tudjuk még melyik irányban egyenlítõdik ki a koncentrációkülönbség?) a hal testébõl víz "áramlik" kifele a már említett diffúzió során, így a kedvencünknek vizet kell felvennie, hogy ne száradjon ki!!! A felvett vízzel a sók bekerülnek a szervezetébe, és a többit el tudjuk képzelni... Ha nem, akkor higyjül el ebben a pillanatban csak úgy simán ( :o) ).

Ha egy halat a nem megfelelõ vízben tartjuk és nem a természetes környezetéhez közeli paramétereknél, akkor az evolúció által kifejlõdött mechanizmusai nem feltétlenül elégségesek ahhoz, hogy a szervezetét a létfontosságú sókkal ellássa. Ha tartós a helytelen vízben való tartás, a hal szervezete folyamatosan károsul, rövidül az élettartama, a betegségekre hajlamosabb lesz amik esetén az elhalálozása döbbenetesen gyorsan végbemegy, és a növésében is jelentõs problémák merülhetnek fel.

Ez függ attól, hogy a HALTARTÓ milyen vízben tartja, és nagyobb az esélye a problémának, ha AZT SEM TUDJA milyen is az a víz. És kérem szépen pontosan a VEZETÕKÉPESSÉGNÉL kezdõdik mindez, mint ahogy a vízkémiai ismeretek elsõ komoly leckéje is.

VISSZA AZ OLDAL TETEJÉRE

ÖSSZKEMÉNYSÉG (GH)

A vezetõképességet a legjobban két paraméter befolyásolja, amik közül az elsõ:

AZ ÖSSZKEMÉNYSÉG (gH) [Gesamthärte]

Nagyjából ki lehet jelenteni, hogy 1'dH (1 keménységi fok) körülbelül 33uS/cm (mikrosiemens per centiméter) vezetõképességnek felel meg, ha egyéb kevésbé fontos szerepet játszó sómennyiséget elhanyagolunk.

Az összkeménységet német keménységi fokban ['dH] adják meg (=Grad deutscher Härte), és megfelel a vizünkben oldott alkálifém ionok összegének, amik a mi vizeinkben majdhogynem csak nagyrészt Kalcium és Magnézium kationoknak felel meg.

Annak, hogy efféle felületesség (leegyszerûsítve az összetételeket) felé hajlok, csak egy konkrét oka van, éspedig nevezetesen az, hogy a kereskedelemben kapható GH tesztek legnagyobb része csak a Ca és Mg ionok mérésére alkalmas, hiszen túlnyomó részben lévén ezen ionok mérése hiteles eredményt ad.

Ha megfelelõen nagy számú Kalcium (Ca) és Magnézium (Mg) ion van vizünkben oldva, akkor a vizünk kemény. Nem savas, nem lúgos, nem lágy, KEMÉNY. (nem több, de nem is kevesebb :o) ) Értelemszerûen ha az ilyen oldott ionok mennyisége a vizünkben csekély, akkor a vizünk lágy. LÁGY. Nem lúgos. ( :o) csak azért, jelzem, mert sokan hajlamosak keverni a fogalmakat, ha eddig nem is tették... :o) )

A GH mérési egysége természetesen nem csak német keménységi fokban fejezhetõ ki, hanem ppm-ben (Parts per Million) vagy pedig mg/L (milligramm per liter) egységekben is. Természetesen végeredményben mindegyik ugyanazt jelenti, a váltószámok pedig a következõképpen alakulnak:

1'dH = ~17,9ppm(mg/L), vagy pedig fordítva 1ppm(mg/L) = ~0,056'dH

Általánosságban a GH mérésére alkalmas kereskedelemben kapható termékek közül érdemes a jó ár/érték arányú csepegtetõs teszteket választani. Ezekhez üvegcséket árulnak, amikben ha a mérendõ folyadék mennyiségét megkétszerezzük, akár 1/2 GH pontossággal is mérhetünk, vagy 4-szerezésnél 1/4 pontossággal is.

Gyakran találkozhatunk tesztcsíkokkal, papír-indikátorokkal, amik sokszor többféle értéket is mérnek nekünk. Ezek a tesztek azonban legtöbbször túl pontatlanok és ehhez képest olyan drágák, hogy érdemesebb egy 20-30-szor használható csepegtetõs terméket megvásárolnunk.

Tegyük fel, hogy megmértük vizünket, és van egy értékünk. Honnan tudjuk, hogy a vizünk most akkor lágy, vagy kemény? Ebben segít alábbi kis lista talán:

0-4'dH = nagyon lágy
4-8'dH = lágy
8-15'dH = közepesen kemény
15-20'dH = kemény
20-25'dH = nagyon kemény
(afrikai sügereink vizének összkeménysége ha nem is a legfontosabb érték, de ajánlott vizünk összekénységének értékét a 16-22-es skála környékén tudnunk)

A "normális" vizekben a GH érték minden bizonnyal az egyik legfontosabb érték, hiszen az összkeménység minden organikus életforma funkcióit befolyásolja. Egy hal helytelen vízkémiai körülmények között nemhogy elpusztulhat, de ami még rosszabb, egész életében szenvedhet, kínlódhat.

A növényeink helytelen összkeménységû vízben nem dolgoznak megfelelõen, aminek eredményeképpen nem fejlõdnek, sõt visszaépülnek. Ennek az eredménye egy nitrogénvegyületekkel telítõdött víz, és erõs alganövekedés lehet az akváriumokban. A hirtelen megfékezhetetlen algásodási jelenség legtöbbször helytelen vízkémiának köszönhetõ.

A GH érték egy akvárium esetében azonban fõleg afrikai sügereknél nem a legmeghatározóbb. Kezdeti idõszakban való mérése, ismerete egy fiatal akváriumnál ajánlott, mikor még az összkeménység beállóban van. Egy bejáratott, élettel teli akváriumban (pl nem rohamosan növõ növények, beállt vízkémia, stb) kiindulhatunk abból, hogy az összkeménység alapvetõen nem változik sokat.

Az összkeménység értékén változtatni is tudunk, igen sokféle módon:
az összkeménység emelését magnéziumsók és kalciumsók hozzáadásával érhetjük el, például

MgSO4 (magnézium-szulfát/kiserit/keserûsó)
CaSO4 (kalcium-szulfát)

Fent említett vegyületek mindegyike patikában beszerezhetõ, adagolásukat akváriummérettõl függetlenül evõkanálnyi mennyiségekben ajánlanám fokozatosan, közben ellenõrizve az akvárium vizének GH-értékét!!!

VISSZA AZ OLDAL TETEJÉRE

KARBONÁTKEMÉNYSÉG (KH)

A KARBONÁTKEMÉNYSÉG (KH) [Karbonathärte)

Ahogy az elõzõ fejezetben a GH (összkeménység) ismertetése során megvilágításra került, hogy ionok határozzák meg értékét, ugyanezt elmonhatjuk a KH érték esetében is kicsit másképpen, miszerint a Karbonátkeménység értékét az ANIONOK határozzák meg.

A KARBONÁTKEMÉNYSÉG is KEMÉNYSÉGI FOKBAN mért érték ('dH=Grad deutscher Härte), ami megfelel a vízben oldott KARBONÁTok (CO3--) és HIDROGÉNKARBONÁTok - másképpen bikarbonát - (HCO3-) összegének. Ezek a kalcium és Magnézium kötésében kerülnek be a vízbe. A KH (karbonátkeménység) egy része az összekménységnek, és egy kiegyenlített vízben szabályszerûen 80%-a az összkeménység (GH) értékének.

A KH a GH része, ami felforraláskor kicsapódik a fazék karimáján, és felelõs a csapok, tusrózsák, no meg a mosógépek vízkövesedéséért. (a reklám helye) No de senki ne ijedjen meg, nem kell *algonért rohanni, ha túl magas a KH!!!

A mért értékeket az elõzõ hozzászólásomban leírtaknak megfelelõen kell értelmezni, ugyanígy a KH esetében is járatos a ppm vagy a mg/L mértékegység.

A KH értékét csepegtetõs tesztekkel kapjuk meg a lehetõ legpontosabban, ha a kifizethetõ árat nézzük, és a hozzá adott "teljesítményt". Nem véletlen, hogy személy szerint én a csepegtetõs tesztekre voksolok nem csak azért, mert azt használok, hanem mert bevált, és elég szakértõ ismeros lévén a környezetemben mind csak ezt ajánlotta.

Kis kitérõként a tesztekhez egy ilyen konzultáció során vittem be laborba papírcsíkos tesztet is, amin a CO2 mennyiség is fel volt tüntetve. Na ekkor gyõztek meg utoljára, mikor is kiderült, hogy papírcsíkos teszttel soha nem lehetett, és soha nem is lehet a jövõben sem CO2 tartalmat mérni a vízben... Szóval kiderült a turpisság, mit el nem adnak szemfényvesztés gyanánt plusz egy ezresért...

A KARBONÁT és BIKRABONÁT (Hidrogénkarbonát) ionok a pH értékkel egy szerves összeköttetésben állnak. például (mert fontos):
10,3 pH értéknél mind a karbonát, mind a bikarbonát ionok nagyjából azonos számban vannak jelen, efölött az érték fölött a CO3--(karbonát), alatta pedig a HCO3- ionok száma nagyobb... Kijelenthetõ ezen túl példának okáért, hogy 8,3-as pH érték alatt szinte semmilyen CO3-- KARBONÁT nincs jelen a vízben.

De a KARBONÁTKEMÉNYSÉG akváriumainkban nem is ezért a legfontosabb.... A legfontosabb feladata az afrikai sügeres akváriumokban, hogy a pH értéket pufferelje. Ennek a pufferelésnek köszönhetõen a PH érték nem indul gyors, sebes változásnak, nem ingadozik, ennek értelmében nem vezet majd halaink tömeges és gyors pusztulásához. A szoros a PH-KH egymásrahatásnak köszönhetõen a KARBONÁRKEMÉNYSÉG az egyik legfontosabb tükörérték halaink jóllétét illetõen a vízkémiát érintõen.

Járatos képlet is van a KH mint KARBONÁTKEMÉNYSÉG mérésére:

KH=2,8*CO2/10^(7,9-pH))

Senkinek nem ajánlom azonban a KH értékének ilyetén kiszámolását, lévén, hogy igen drága készülékek az egyenlet jobb oldalának értékeinek pontos megállapításához nem állnak rendelkezésre... A "késhegynyi" hiba azonban itt már végzetes hibához is vezethet, amely késhely ilyen esetben esetleg bennem landolna eztán... ( :o) )

Fontos, hogy a KH érték akváriumunkban kezdetekkor gyakrabban legyen kontrollálva mindaddig, amíg be nem áll. Ezután ciklikus mérésekkel szem eltõtt tartandó. Egy stabilra járatott akváriumban, ahol vízcsere sem történik, kiindulhatunk abból, hogy a KH állandó.

Természetesen a KH érték is változtatható, és természetesen ez sem változtatható minden határ nélkül büntetlenül. Éppen ezért sem ajánlom bárkinek aki vízkémiai ismereteit ezidáig csak innen merítette, hogy elkezdjen kemikáliákat lapátolni a vizébe... Még ne...

A KH értéket lehet növelni karbonát, és hidrogénkarbonát sókkal, például:

MgCO3 (itt emelkedik a GH érték is, természetesen ez mindenki számára egyértelmû ugye? lásd elõzõ fejezet, ha nem...) magnéziumkarbonát

NaHCO3 (itt a GH nem emelkedik, miért is? Ha nem tudod, olvasd újra az elõzõ fejezetet!!!) nátrium-hidrogénkarbonát, szódabikarbóna.

A KH érték csökkentésére a legegyszerûbb eljárás egy ozmósziskészülék, vagy egyszerûen elforralással elõkészített vízzel ( nem forróóvíz, mert pikkely se marad az akváriumban, nemhogy hal!!! ) való higítás.

ÉRDEKESSÉG:
Aki tudja mit csinál, az ásványi savakból való adagolással is el tudja érni a KH csökkenését (pl 3%-os sósav), leoltását. Ilyen esetekben ugyebár elõször a vizet akváriumon kívül készítjük elõ, és nem a halakra és bõrükre csepegtetünk... nos és persze a biztonság!!! (a sav az nagyon tud marni, és eközben még ráadásul fáj is! :o) ).

A KH érték akkor is enyhén változik, ha a vízben lévõ oldott széndioxid mennyiségét változtatjuk, mondjuk a víz szellpõtetésének mértékével.

Így a végére is értünk nagy vonalakban - de megfelelõ szinten - annak, hogy mi is az a két összetevõ, ami a vezetõképességet alapjaiban befolyásolja. Remélem logikusak is az ebbéli összefüggések, amik mindhárom fogalom esetében az IONOK jelenlétének köszönhetõk. Hogy továbbra is ezektõl a minden életformának alapvetõ részecskéktõl borsózzon az érdeklõdõk háta, jelzem, hogy talán még nagyobb a szerepük, mondhatni alapvetõ a pH (potentia Hydrogenii) érték megismerésében.

VISSZA AZ OLDAL TETEJÉRE

pH ÉRTÉK (POTENTIA HIDROGENII)

Figyelem, figyelem! Mindenki, aki indikátorfolyadékokkal, vagy papír-tesztcsíkokkal méri vizének pH-ját, mindig tartsa fejben, hogy relatíve magas mérési pontatlansággal számolhat! Ismeretes, hogy ezeknél a teszteknél a felhasználó színlátása határozza meg a leolvasott értéket. Már pici színtévesztés is komoly eltéréshez vezethet. Ezért kéretik mindenkinek fehér háttér elõtti, és erõs fényben való értékleolvasást. Igényesebb indikátortesztek tartalmaznak színskálát, amikhez képest a fehér papíron összehasonlíthatjuk mérésünket. Ha nincs ilyen skálánk, vagy esetleg elázott, megszínezõdött, használjunk fehér tiszta lapot! (képzeljük csak el, ha megsárgul a papírja, és a kék folyadékot akarjuk szemmel bemérni... hát a sárga meg a kék együtt bizony zöld... Máris nincs eredmény... Vagy nem megfelelõ...

Persze fenti bevezetõ túlságosan szõrszálhasogató, és néhol túlzó ugye? Egyáltalán nem, és ezt nagyon hamar meg is fogjuk érteni.

A pH érték a H+ ionok számának 10-es alapú negatív logaritmusa. A logaritmus alapját a literenkénti mol-ok száma képezi, ennek értéséhez a lehetõ legegyszerubb a következõ táblázatra tekinteni:

forrás: http://members.lycos.nl/brieneoord/aqua/

A "vegytiszta" víz (H2O) amint OH- és H+ ionokra bomlik szét (öndisszociáció) a pH érték a semlegesponton, pH7,0 értéken helyezkedik el. A pH7 és pH14 közötti értékek a lúgos vizeket, a pH7 és pH0 a savas vizeket foglalják magukba. Értelemszerûen a lúgos vizekben a H+ ionok túlsúlyáról beszélünk, a savas vizekben pedig ezáltal az OH- ionok túlsúlyáról.

Az, hogy a fentiekben miért nem voltam szõrszálhasogató, az pontosan most derül majd ki: a pH érték logaritmikus volta miatt ha a vizünk pH5-ös, akkor az a víz 10-szer savasabb, mint a pH6-os. Ph 4 még a pH5-nél is 10-szer savasabb, így könnyen beláthatjuk, hogy ezen érték lehetõ legpontosabb ismerete nagyon fontos! Amennyiben leolvasáskor a pH-értéket flegmán, vagy rosszul olvassuk le, fatális hibát okozhatunk egy potenciális beavatkozással!

A pH értéket elektromos készülékkel is lehet mérni, a kereskedelmi forgalomban a legjobb, és legmegfelelõbb az ezüst elektródás, kalibrálható mûszertípus, ami sokszor még kombinált is, azaz a pH mellett mér elektromos vezetõképességet, és mér hõmérsékletet is. Természetesen a kezdeti beruházás jóval nagyobb mint egy pH mérõ folyadék esetében, viszont megfelelõ karbantartással ezek a készülékek az örökkévalóságig használhatók. Pontosságuk legtöbbször a vesszõ utáni második helyiértékre terjed ki, és ezen százados pontosság mellett ennek tûrése +-2 század érték. Frissen kalibrált készülékkel mérési adataiból még komoly pontossággal CO2 tartalom is számolható, amire a kereskedelemben ugyebár nincs kapható teszt, noha mérése fontos lenne.

A pH érték az általunk használt mindennapos vizekben a karbonát és a hidrogénkarbonát ionok által pufferelt érték. Egy szabad H+ ion megkötõdik egy szabad (bi)karbonát ionon, és ezáltal semlegesítõdik. Nagyon lágy vizekben, ahol már nagyrészt a karbonát, és a bikarbonát ionok kötöttek, bekövetkezhet az úgynevezett savomlás jelenség is. A növények, állatok, mikroorganizmusok rettentõ érzékenyen reagálnak a gyors és erõs pH-érték változásokra.

A vezetékes vizünk szinte mindenhol kivétel nélkül pH7 feletti értékkel rendelkezik bármilyen meglepõ is, egy egyszerû okból kifolyólag: így semmiképpen nem marhatja el a sav a vízvezetékrendszerünket. Miután ez a víz az akváriumba kerül, az idõ mulásával teljesen más értékekre is beállhat.

A pH-érték minden akváriumnál más és más idõközökben felülvizsgálandó. Ez változik az akvárium méretétõl, a halak számától, méretétõl, az etetés gyakoriságától, a szûréstechnikától, a növények számától, fajtájától, hogy ne említsem a vízcserék gyakoriságát, a víz hõmérsékletét, és az oldott ásványi anyagok mennyiségét... Amennyiben viszont a pH értékünk hosszabb idõn keresztül is stabil marad, akkor mérhetünk ritkábban is.

Kisebb pH érték-változást a a víz szellõztetésével is elérhetünk, amivel is emeljük a pH-t, mivel kihajtjuk az oldott széndioxidot a vízbõl. (lásd: a kétnapos szénsavas ásványvíz már nem is olyan szénsavas mint az új...) Természetesen egy jól szellõztetett akváriumnál az ellenkezõje következik be, ha a szellõztetést megszüntetjük.

Fontos azonban tudnunk, hogy a pH érték egy érzékeny súlypontú háromszögben kap szerepet. Ha a háromszög sarkait nézzük, akkor a 3 sarok tulajdonosai: pH, KH, CO2.

Példa: Ha ebben a háromszögben minden csúcsból a háromszög közepe felé indítok egy vonalat, azok egy pontban találkoznak. Ha képzeletben ezt a pontot most megfogjuk kézzel, és a háromszögön belül mozgatjuk, akkor természetesen a szorító sarkaiban jelen levo KH, pH, CO2 horgonyvonalai is együtt mozognak a ponttal.

Ugyanígy érvényes a valóságban is a három érték kapcsolata, szétválaszthatatlan, kötött, és egymásra szoros kölcsönhatással bírnak!

A KH érték megnövelése is a pH érték növekedéséshez vezet, hiszen ezzel megnöveljük a vizünk pufferelési képességét. a pH csökkentésére savak hozzáadása egy lehetõség (csak gyakorlottaknak, és védõfelszerelésben), vagy a legegyszerûbben CO2 hozzáadásával. Érdemesebb azonban a pH csökkenését a KH csökkentésével elérnünk, ez a legkulturáltabb, és legminõségibb módja is, hiszen nem gyors, nem brutális, nem mûvies, hanem ismeretekre alapuló beavatkozás.

Hogy a pH-val kapcsolatban az elsõ fejezet végén pont is legyen valamilyen szinten, ezért a bizonyos háromszög szorítósarkaiban álló értékek egymásrahatását be is mutatnám egy kis táblázatban. A piros értékek halaink egészségi állapotát nem segítik elõre (mondhatjuk úgy is, hogy ebbe 'beledöglenek majd tutira'), a zöld értékek minkettõnek megfelelõk, de foleg csak CO2 hozzáadásával érhetõk el, a fehér cellák pedig halaink számára megfelelõk, de növényeink számára már nem annyira (de itt még azért szépen elvannak)...

A KH, pH, CO2 értékek viszonya különbözõ értékeknél

Általában egy sügeres akváriumban (sok sok kivétel van, de az arany középút nem a pH7) a pH érték 8,2 körül rendben van, jónak tekinthetõ. Természetesen ahágy beömlõ folyó, ahány különbözõ vízmozgású partszakasz, ahány különbözõ hegység, annyiféle érték létezik mind a malawi, mind a tanganyika, mind a viktória tóban, ami persze nem jelenti azt, hogy egy halfaj egy-két tizeddel más pH-jú vízben ne tudna élni és virulni (na persze itt nem a csapvízre gondolunk elsõ sorban (mint ahogy ezt már nagyon jól tudjuk :o) )... Gondoljunk csak bele: ahány földrajzi variáns létezik egy halfajból, annyiféle vízben úszik! De egy dologgal ne keverjük össze semmiképpen, nevezetesen azzal, hogy ezeket a halakat alapvetõen akkor mind más és más vízben lehet csak tartani...

No igen a teljes igazság nemhogy odaát van, hanem nincs is. Egy biztos, a vízkémiában is vannak szintek, hasonlóságok, ezen belül a pH-ban is.

A laza kis kitérõ után térjünk csak vissza a pH érték foglamához, ahol is megneveztem egy 8,2-es értéket. Ha az elõzõleg bemutatott táblázatot megtekinted, akkor láthatod, hogy a NEVEZETES CO2 KH pH háromszög egyensúlyában igen sokféleképpen lehet a 8,2-es értéket produkálni. Láthatjuk, hogy ha a KARBONÁTKEMÉNYSÉG 5KH értéken található, akkor egy jól szellõztetett akváriumban (kevés CO2) a 8,2-es érték fenntartható! Ilyen alacsony KH értékeknél azonban nagyon figyelnünk kell (kicsi a pufferkapacitás is), hiszen amint elõzõekben is említettem a növényeinknek már nem annyira megfelelõ ez a vízminõség. Ennél az esetnél (KH5, pH8,2) már érdemes növényekkel telepített akváriumoknál a CO2 adagolása, no persze nem olyan mennyiségben, hogy a pH érték csökkenjen, hanem csak abban a mértékben mindenképpen javasolt már, hogy a potenciális biogén mésztelenedést megakadályozzuk!!!

Már kis mennyiségû szabad szénsav az akváriumban elegendõ ahhoz, hogy megakadályozza a vízinövényeket és algákat a bikarbonát asszimilációban (azaz hogy megfelelõ mennyiségû szabad CO2-t bocsásson rendelkezésre a fotoszintézishez). Ugyanekkor a biogén mésztelenedésnek sem tud ellenhatni. Ha a folyamat elkezdõdik, akkor a levelek szélein a karbonátok kicsapódnak, és a nyersanyagfelvételben is akadályozzák. Ugyanígy hosszabb távon az akvárium üvegén is ronda vízkõsávok jelennek meg.

AJÁNLANÁM VISZONT A BIOGÉN MÉSZTELENEDÉS ÉS MESZESEDÉS TÉMAKÖRÉBEN MINDENKI SZÁMÁRA HANS FREY (Hans Frey - Az akvarista kislexikona Gondolat - Budapest (1970)) írását, ami meggyõzõdésem szerint errõl a legmegfelelõbben értekezik.

Azonban akár szeretnénk CO2-t adagolni, akár a KARBONÁTKEMÉNYSÉGET szeretnénk inkább emelni, az alavetõ rossz, ha az alapvetõ közmondásnak hiszünk: HELYTELEN: "A SOK SOKAT SEGÍT" . Ez természetesen a lehetõ legvégzetesebb hozzáállás lenne akár növényeink, akár halaink számára. A vízkémiában az alapvetõ tételt inkább így fogalmazzuk meg adagolás esetére: HELYES: "A MÉREG CSAK MENNYISÉG KÉRDÉSE". Mivel a CO2 mennyisége amit adagolnunk kell ahhoz, hogy a pH értékünket csökkentsük mindig függ a KH értéktõl is, ezért könnyen elõfordulhat, hogy tudatlan, vagy gyakrolatlan kéz hatására egy CO2 reaktorral a vizünkbe CO2 túladagolást végzünk, ami a halaink rövid idõn belüli széndioxid mérgezéséhez vezet!!!

Példa:
Csökkentsük pH értékünket pH8,2-rol pH7,6-ra úgy, hogy Karbonátkeménységünk a KH 12 értéken helyezkedik el!

Ehhez 6,77 mg/L CO2 adagolásával juthatunk el.

Most nézzük meg az elõbb bemutatott táblázatot, és ellenõrizzük le. Tehát KH 12-es oszlop, kikeresed a pH oszlopot, és utánaszámolsz.

Most képzeljük el, hogy örülünk az új CO2 reaktorunknak, és máris rendbe akarjuk rakni a vízkémiánkat, felbuzdulva a tényen, hogy tudunk mindent... Nos akarjuk mindezt hatásosan, gyorsan, ahogy azt az ember mondjuk a legszebb nõket szereti elcsábítani...

Mi a vége a kis példánknak: a hatásosság jegyében, és hogy gyors siket érjünk el, kicsivel nagyobb CO2 mennyiséget juttattunk a vízbe. Csak 14 mg-al többet literenként... Ezzel a cirka 21-23 mg-al és ezzel a sebességgel elértük, hogy ezen rövid idon belül akváriumunk lakosait gyakorlatilag lemészároltuk.

SOHA NE AKARJ A VÍZKÉMIÁDON NAGYMÉRTÉKBEN VÁLTOZTATNI, CSAK FOKOZATOSAN, MÉG AKKOR IS, HA EZT ESETLEG EGY ÍRÁS, EGY KÖNYV, VAGY EGY TAPASZTALTABB KOLLÉGA TANÁCSOLJA!

Említettem már, hogy a pH skála 0-14-ig terjed, és azt is, hogy afrikai sügeres akváriumokban az arany középutat kb 8,2 pH körül állapíthatjuk meg. Hogy bevezetés képpen legyen itt némi ellazulás is, érdekesség képpen talán érdemes megemlíteni, hogy a pH skála 5-9-ig terjedo intervallumában vannak azok az értékek, amik az akvarisztikában túlnyomó szerepet játszanak (persze ilyenkor jön az okos gyerek, hogy õ pH 2-ben tart halat, és egyedül a világon... na ezért túlnyomó rész a 99.999 %). Hogy mennyire hatalmas különbség van akváriumvíz és akváriumvíz között? Olyannyira, hogy az egyik köszönõ viszonyban sincs a másikkal, amennyire éltetõ elem az egyik halnak a pH 5 savasvíz, annyira halálos ugyanannak egy pH9-es lúgosvíz. Hogy érzékeljük a lényegi különbséget a két vízminõség között, errõl talán pont a pH érték árulja el nekünk, hogy mennyire is másak.

ph5-ös víznél a pH9-es tízezerszer lúgosabb!!!

A kimenõ vizünk (csapvíz) pH értéke és az akváriumvizünk pH értéke között nincs egy határozott összefüggés. Mindamellett, hogy ahány ház annyi csapvíz, annyi akváriumvíz, ahány akvárium...

ABSZOLÚT TANÁCS: soha ne akarjuk a csapvizünk pH értékét az akváriumunk pH értékével hasonlítani, hiszen bármilyen naiv összefüggést is vonnánk le, az hamis lenne, másrészt pedig azért ne is tegyük, mert eddig nem olvastunk figyelmesen!

ABSZOLÚT MAGYARÁZAT: A legmélyebb értelmezésben is a karbonátok(KH) és a szénsav (vízben oldott CO2) határozzák meg a víz pH értékét, ne felejtsük el a háromszöget! Éppen ezért más a csapvizünk pH-ja, és az akváriumunk vizének pH-ja, és éppen ezért, mert függõ viszony van az értékek között, nem lehet kapcsolatot vonni köztük.

Ha a vezetékes vízben annyira nem is muszály, annál fontosabb az akváriumunk vizében a pH mérése! Egy abszolút muszály! Ebben a vonatkozásban azonnal megemlítendõ, hogy (BÛVÖS HÁROMSZÖG!) a KARBONÁTKEMÉNYÉSÉG mérése ugyanennyire fontos, vagy a biztos ismerete. Mint eddig le is írtam az is játszik szerepet, hogy van-e CO2 beadagolás, és az is, hogy reggel ébredezõ növények (asszimiláció kezdete), délután (asszimilációcsúcs), vagy este (villanyoltás elõtt) mérjük meg a pH értéket. A CO2 ugyanúgy a bûvös háromszög résztvevõjeként szerepet játszik a pH értékünk alakulásában, mint a növényeink.

Aki esetleg nem olvasta a bigoén mészelenedésrol szóló említett írást, kérem tegye meg most (interneten nem nehéz megtalálni...) Fontos tudni, hogy növényeinknek milyen fontos szerepe van a napszakokban a CO2 tartalom alakulásában...

KH5 felett a pH érték az akváriumunkban pH 8 és 8,4 között mozog, ami nem közvetlenül csak a CO2 adagolásának köszönhetõ, hanem a jelentõs vízmozgás is szerepet játszik benne, amit a szivattyúink szûrõinkben elõidéznek akár a vízfelszínben, akár pedig az akvárium vizén belül. A pH érték 7,3 körüli érték alá való csökkenése semmiképpen nem ajánlatos afrikai sügeres vizekben, hiszen ezen a határértéken gyökeresen változhat az ammónia-ammónum egyensúly. Az ammónia mérgezõ halaink számára (errõl alább írok).

Az alaptétel a pH értékünk tekintetében:

Afrikai sügeres akváriumoknál a lúgospuffer elegendõ volta stabil és megbízható pH értéket eredményez!!!

VISSZA AZ OLDAL TETEJÉRE

SAV A LÚGBAN, AVAGY A CO2 Az AFRIKAI SÜGERES AKVÁRIUMBAN

Amennyire a cím is árulkodik róla, érdekes fejezete következik a vízkémiánknak. A CO2 (széndioxid) az O2 (oxigén) utána a második legfontosabb vízben oldott gáz az akváriumunkban. A karbonátok csak bikarbonátként oldódnak a vizünkben, és ezt csak akkor tehetik meg, ha megfelelõ mennyiségû CO2 van jelen a vízben. A CO2-höz kötött karbonátokat a szénsav sójaként is nevezzük. Természetesen a karbonátkeménység a pH és a CO2 bûvös hárömszögében járunk még jelenleg is, mint sokan a karbonátok kifejezésbõl is kivehették.

Megjegyzés: Sok internetes forrásban a KH (KARBONÁTKEMÉNYSÉG) fogalmát népisesebb nevén a savkötõképesség néven emlegetik. Ez nem véletlen.

Amíg az atmoszférikus levegõ igen kis százaléka (kb 0,03%) széndioxid, addig az akvárium vizének CO2 tartalma a mindekori adagolás, a körülvevõ levegõ nyomása, és a vízhõmérséklet együtthatójának eredménye!

A széndioxid bír a legnagyobb oldahtósággal a vízre nézve, ezért is lehet egy extra adagolás az akvarisztikában igen veszélyes, és komplikált! A CO2 túladagolása a halak számára halálos! Miután szabad - nem egyensúlyszénsavként bikarbonátban kötött - CO2 oldódik a vízbe, ezzel egyidõben a pH érték csökken. Egy ilyen szabályozott és átlátott adagolásnak van értelme, hiszen ha a pH értéket tovább akarjuk csökkenteni, annál több CO2 adagolására van szükség. (emellett mindig legyen szem elott, és ismert a kH érték!)

A CO2 oldhatósága a vizünkben erõsen függ a vízhõmérséklettol is!

Érdekesség: A CO2 oxigénnél is sokkal nagyobb oldhatósága érdekes területen, a búvárkodásban figyelhetõ meg a legjobban. CO2 bubérkot ha mélybõl indítunk el a vízfelszín felé, mindig egyre kisebb lesz, míg az oxigénbuborékok egyre nagyobbak, ahogy a vízfelszín felé közelednek.

A CO2 a vízinövények és algák egész napos "eledele" (Cyanobaktériumok is ide tartoznak, amik növényi alacsony rendû életformák), a fotoszintézisük (asszimiláció) alapfeltétele. A CO2-bõl természetesen a folyamat közben szenet vesznek fel. "Melléktermékként" marad az O2 (oxigénmolekula). Éjszaka során, mikor fény nincs az akváriumban, természetesen a növények sem fotoszitetizálnak, ilyenkor az oxigént emésztik fel az akváriumban, és széndioxidot adnak végeredményül. Így mindenki számára világos lehet a tény, hogy a CO2 tartalom akváriumvizünkben más az éjszaka közepén, reggel, délután (fotoszintézis csúcsa), és este...

Az ilyen - mint a fent említett - szabad vízben oldott széndioxid befolyásolja a pH értékünket az akváriumunkban. Az egyensúlyi szénsav ami bikarbonátban van kötve, más feladattal rendelkezik, az tartja a karbonátot kötésben. Ez a bikarbonát kötés méretik KH-ként, KARBONÁTKEMÉNYSÉG néven, ami vizünk pH értékét stabilan megbízhatóan megtartja, jelen esetben oldott sóként a CO2-nek köszönhetõen.

EZZEL BE IS ZÁRUL A BUVÖS pH-KH-CO2 HÁROMSZÖG ALAPTÉTELE.

Példa:
Ha nincs, vagy nagyon kevés a szabad CO2 oldott állapotban vizünkben, akkor növényeink a vízbõl, a bikarbonátban kötött szénsavból "táplálkoznak, ragadnak ki" maguknak, amit már említettem. Ha ez megtörténik, megszûnik a karbonát kötése a vizünkben, csökken a pufferteljesítmény, és elkezdõdik a nem kívánt folyamat: karbonátok esnek ki. Ez a biogén mésztelenedés, ami a szénsav hiányáról, kevés vízben oldott széndioxidról árulkodik. A növények levelein vízkõ képzõdik.

Hosszú távon ez a folyamat oldott karbonátban szegény akváriumvízhez vezet, amiben a CO2 tartalom is szerény. Ez végsõ esetben a pH-KH-CO2 bûvös háromszögnek köszönhetõen a pH értékünk ingadozásához vezet, akár napszaki szinten is. Ilyenkor fontos, hogy CO2 legyen a vízbe vezetve, a szellõztetést állítsuk le, a vízfelszín mozgását csillapítsuk a befújócsövek helyzetének megváltoztatásával. Mindennél azonban sokkal fontosabb, hogy a KH értékünk 5 alá sose menjen, sõt állandóan stabilan felette maradjon!

Amennyiben KH értékünk lesüllyed ezen érték alá, az elõzõekben már említett savomlás lehet a végállomása a biogén mésztelenedésnek, ami halaink döbbenetes sebességû elpusztulásához vezethet.

Hát ennyit a bûvös háromszögrol, mint alapismeret...

VISSZA AZ OLDAL TETEJÉRE

ÖSSZEFÜGGÉSEK A PH a CO2 és a KH ÉRTÉKEK KÖZÖTT

Ebben a fejezetben a bûvös háromszög egymásrahatásairól fogok írni, picit talán mélyebben, nem annyira konyhanyelven, de sajnos itt már erre is szükség lesz részben. Remélem azért az érthetõség határvonalát nem közelítem meg senki számára, kellemes olvasgatást.

Az elõzõírásaimban már megírtam többször, hogy a CO2 és KH faktorok jelentõs mértékben meghatározzák a pH érték alakulását. Mindemellett természetesen az akváriumban (jó esetben) egy biológiai egyensúly van jelen, ahol is a nitrogénvegyületeket bizonyos baktériumok az úgynevezett nitrifikálók bontják le. Ennek az áldásos tevékenységüknek köszönhetõen biológiailag lebontják az organikus szennyezõdéseket, amik ellenkezõ esetben nitráttal, nitrittel, ammóniával mérgeznék halainkat.

A pH érték semleges pontja körül pH7 környékén ezen baktériumok számára optimálisak az életfeltételek, de pH 7 alatt és pH 8 felett már negatív hatás érezhetõ a baktériumok szaporodását és a teljesítményét illetõen. Fontos ezt egy afrikai sügeres akváriumnál információként tudnunk.

Ebben az esetben fontos megjegyezni azt, hogy a nitrifikáló baktériumtelepek lassan növekednek. Ebbõl az okból kifolyólag a legfontosabb, hogy optimális és stabilan tartott pH érték mellett a lehetõ legjobb vízkémiai paraméterek álljanak rendelkezésre akváriumunkban. Különösen fontos ez újonnan elindított, vagy beindulóban lévõ akváriumoknál, ahol a baktérumkultúrál lassan indulnak növekedésnek. Amíg ezek a baktériumflórák nem teljesek, amíg nem tudnak felülemelkedni a keletkezõ nitrogénvegyületeken, addig - például az ammónia esetében tettem is már róla említést - a pH értéknek döntõ szerepe van akváriumunkban a mérgezés szempontjából.

A pH értéknek direkt ráhatása van a nirtogénvegyületek mérgezõ voltára.

Nagyon fontos az afrikai sügeres akváriumoknál ismerni a tényt, miszerint a pH 7-es érték környékén nem mérgezõ Ammónium (NH4+) van többnyire jelen, az afrikai sügeres akváriumoknak ideális pH 8 érték környékén már jelentõs mennyiségben az Ammónium Ammóniává alakul (NH3)!!! Egy túltelepített medencében bizonyos feltételek mellett (gyenge szûréstechnika (simán elég ehhez bízni egy kereskedelemben vásárolt gyenge szûrõben), CO2 elégtelenség) könnyen veszélyes ammóniakoncentráció küzelébe kerülhetünk.

AFRIKAI SÜGERES AKVÁRIUMOKNÁL pH8,2 értéknél 25Celsius fokos vízben 8-10mg/Liter NH3 minden egyes hal számára halálos!

Minden ilyen esetben tanácsolt egy 50%-os azonnali vízcsere. Más, drasztikusabb megoldás a pH érték pH7 közelébe való lesüllyesztése (pl üzletben vásárolható pH- folyadékkal). Ezután mindeképpen meg kell (NEM A TÜNETET) a jelenség okozóját szüntetni (pl túlterhelt, eltömõdött szûrõ esetében a szûrõmédium kiöblítése nem árt, figyelem azonban, NEM MOSSUK KI ALAPOSAN, hiszen elpusztítjuk a baktériumflórát, ami a szûrést végzi biológiailag).

INFO: Az ilyen esetekben a telepítés mértéke a döntõ faktor, ezért nem árt megemlíteni, hogy a tapasztalati értékeken alapuló általános 'ökörszabály': 1cm halra jusson 1 Liter víz.

Ugyanilyen fontos lehet az etetés jól megválasztott módja, és mértéke. Gondoljunk mindig arra, hogy is éreznénk magunkat, ha mindig marhapörköltet kellene ennünk! Nem árt néha a halakat koplaltatni sem, és megfigyelni a viselkedésüket. Ne etessünk többet, mint amennyit megesznek 2 perc alatt, és ne etessünk külön minden halat (kezdõk gyakori hibája)! MAJD ESZIK HOLNAP...

A nitrifikáció, majd denitrifikáció végén a végtermék a már mindenki számára ismert Nitrát, aminek jelenlétét sajnos sokan nem kezelik a megfelelõ helyén. Ennek komoly hatása lehet a pH értékre, hiszen nem más, mint bizonyos értelemben vett sav. Ez a sav, az eddigiekben is említett savmegkötõ képességet igénybe veszi, más néven fogyasztja a Karbonátkeménységünket, ezáltal a pH értékünk is változik.

Példa: gyengén pufferelt vízben kis kH értéknél Nitrátszintek körülbelül 20-50mg/L értékben már igen komolyan süllyeszthetik a pH értékünket! Jó szûréstechnika híján a rendszeres vízcserék elhagyása katasztrofális következményekkel járhat!!!

Az állandóan emelkedõ Nitrátszint állandóan fogyasztja a Karbonátkeménység értékét, és ha már kevés, vagy egyáltalán semennyi nincs "kéznél", akkor a pH "lemegy a pincébe", a halaink meg a mennybe ( :o) ). Ebbõl az okból kifolyólag is tanácsolt a rendszeres vízfrissítés, még ha elenyészõen kevésnek tûnik is.

VISSZA AZ OLDAL TETEJÉRE

NH4/NH3 = AMMÓNIUM/AMMÓNIA

Az ammónium az elsõ láncszem a nitrifikációs lánc folyamán. Többek között a halak által direktben kerül kiválasztásra. Az értékeket általában mg/Liter mértékben adjuk meg.

Mint elõzõekben említettem már, az ammónium és ammónia megléte erõsen függ a pH értéktõl, afféle csereviszonyban: semleges pH7 értékek felett az ammónia mennyisége erõsödik, ami a halak számára már 0,1mg/L mértékben mérgezõ lehet, és 10mg/L mértékben halálos. PH 7 érték alatt szinte csak ammónium van jelen az akváriumban ami nem mérgezõ a halak számára. Külön meg kell említenem ismét, hogy az afrikai sügeres akváriumok ideális pH értéke pH 8,2 körül van, így a mérgezõ ammónia jelenlétével (rossz esetben, vagy elégtelen szûréstechnika, túletetés, bomló anyagok, stb esetén) kell számolnunk!

Az eddigiekben megfogalmazottak szerint könnyen megfejthetõ a kapcsolat: NH4+ az ammónium, NH3 az ammónia, ami magas pH-jú vizekben egy szabadon "úszkáló" H+ iont veszít...

Általában csepegtetõs tesztekkel mérhetõ az ammónia/ammónium akváriumainkban, amik indikátorszínének elváltozása mutatja számunkra a mért értéket. Természetesen ezek a tesztek univerzálisak, így legtöbb esetben az NH4+ (ammónium) és az NH3 (ammónia) együttes jelenlétét mutatják.

A mérés megítéléséhez segítség:
pH 7 értéknél körülbelül 1% a mérgezõ ammónia részaránya,
pH 8 értéknél körülbelül 4% a mérgezõ ammónia részaránya,
pH 9 értéknél körülbelül 25% a mérgezõ ammónia részaránya.

A biológiai szûréstechnika alkalmazásával (kötelezõ) a nitrosomona baktérumtörzs tevékenységének köszönhetõen az ammónia és ammónium nitritté oxidálódik. Ezen folyamat során a baktériumok vízben oldott oxigént, ammóniumot/ammóniát, szenet, és pár nyomelemet fogyasztanak el. Ezek a baktériumok természetesen egy szûrõmédiumban élnek legszívesebben, és legnagyobb számban, ahol is jó feltételnek minõsül, ha állandóan a fent említett táplálékuk körülöttük úszkál.

Ha egy új akváriumot indítunk be, akkor még kevés a jelenlevõ nitrogénvegyület, amihez meglehetõs kevés - azt felemészteni képes - baktérium van jelen. Ahogy az idõ múlásával a napok folyamán nõ a kínálat, úgy nõ a kereslet is, a baktériumaink szaporodni fognak (errõl a témáról mind a 'Nitrogénvegyületek az akváriumban' írásban, mind a fórumunk szûréstechnika témájában részletesebben olvashatsz).

Az ammóniumot a növények is hasznosítják, hiszen számukra mint nitrogén-szállítmányozó van jelen. A növények mindaddig ammóniát emésztenek fel, amíg az vizünkben jelen van, és csak azután a nitrátot, hiszen annak lebontásához jóval nagyobb energiára van szükség.

Az ammónium/ammónia jelenléte egy bejáratott akváriumban és nem csak egy induló akváriumban rossz jel. Egy afrikai sügeres akváriumban a biológiai szûrésnek mindenképpen a 0 szint közelében kell tartania stabilan az ammónium/ammónia koncentrációt, ellenkezõ esetben mindig meg kell szüntetnünk ennek okozóját (vagy szûrõt cserélnünk olyanra, ami ellátja a feladatát megfelelõen! :o) )!

NE FELEJTSÜK EL, AZ AMMÓNIUM/AMMÓNIA JELENLÉTE EGY SÜGERES AKVÁRIUMBAN PROBLÉMA, HIBA, ÉS VIZÜNK pH ÉRTÉKÉNEK 'KÖSZÖNHETÕEN' MINDIG MÉREG JELENLÉTÉRE UTAL!

VISSZA AZ OLDAL TETEJÉRE

NO2 = NITRIT

A nitrit akváriumunkban a nitrifikációs lánc második láncszeme. A halaink számára a nitrit rendkívül mérgezõ, hellyel közzel alacsony koncentrációban bizonyos körülmények között halaink pusztulásához vezethet már.

A nitrit-értéknek akváriumunkban lehetõleg 0,0 értéken kell lennie. 0,1 és 0,2 mg/L értékek rövid ideig elviselhetõek a halak számára (pár óra maximum), de már ekkora jelenlét esetén is nagyvonalú vízcsere javasolt, hogy halaink hosszú távon ne legyenek kitéve a mérgezõ anyagnak.

A nitritet akváriumunk biológiai szûrõjében (kötelezõ) a nitrobacter baktériumok nitráttá (NO3) oxidálják. Ezek a baktériumok - úgyszintén mint az ammóniát oxidálók - is eközben oxigént, nitritet, nyomelemeket használnak el. A legjobb feltétel ehhez a folyamathoz egy felület, ami körül a víz folyamatosan áramlik, ez legtöbbször az akváriumunk külso szûrõje, ami lassú áramlással dolgozik (12-15cm/min fontos adat!!!).

Egy új akvárium indításánál a nitrit értéket minimum naponta kell mérni, hiszen a beindítási fázis után még semmilyen baktériumkultúráról nem beszélhetünk. Akkor kezdenek kialakulni, amikor megfelelõ mennyiségu eleség van nitrit formájában jelen, amikor is szaporodásuk beindul. Tapasztalatok szerint a nitrit felemésztéshez megfelelõ baktériumflóra a szûrõben kb 21-38 nap alatt alakul ki. Ez alatt az idõszak alatt a nitrit mennyisége és koncentrációja akváriumunkban magas értéket is képviselhet, ez az úgynevezett nitrit-csúcs, amit pl vízcserével csökkenthetünk. Természetesen és értelemszerûen a nitritcsúcsokból több is lehet az idõ folyamán, ezért fontos az értékek szemmel tartása, minek eredményeképpen nem kell 2-3 naponta új halakat vennünk eddigiek elhalálozása miatt (azaz ne vegyünk halat, csak beállt akváriumba!!!).

TANÁCS: ha új akváriumot indítasz el, eleinte várd, hogy vized beérjen, kb 4 hétig járasd, így baktériumkultúrádnak lépéselõnyt adsz. Ezután pár halat telepíts be, ne egyszerre mindet. (akvarista társadtól hozott 5-10-20 Liter akváriumvíz is sokat jelent egy akvárium indításánál!!!)

Egy bejáratott és jól muködõ akváriumnál a nitrit gyakori méricskélése tapasztalatok szerint szinte felesleges, vagy abszolút nem szükséges. Vészhelyzetben magas nitrit értéknél egy erõs vízcsere (több mint 60-70%) sokat segíthet, de feltétlenül elkerülhetõ fenti tanácsok betartásával.

Egy bejáratott akváriumnál, amihez jól mûködõés jól megépített biológiai szûrõ társul, a nitrit érték szinte teljes állandósággal a 0,0 értéken tartható, sose felejtsük el, hogy minden mûködõ akváriumnál ez az érték kötelezõ!

VISSZA AZ OLDAL TETEJÉRE

KÖSZÖNÖM A FIGYELMET, REMÉLEM FENTI ÍRÁS SOK KÉRDÉSRE VÁLASZT ADOTT...

2005.05.20.

Írta: Bene 'TuTToBeNe' Zoltán